Vízkezelés télen-nyáron
A fürdőzés öröme mellett a medence karbantartásával járó folyamatos feladatokkal is meg kell barátkozzanak a házi medencék, uszodák tulajdonosai. Sok tennivalóval jár ugyanis, hogy a medence vize a katalógusokban látható tündöklő tiszta kék legyen.
A medence vizének karbantartása nemcsak az esztétikus megjelenés miatt fontos, hanem a benne fürdőzők egészségének megőrzése miatt is. Arról nem is szólva, hogy a medence élettartamát is meghosszabbítja a hozzáértő és körültekintő gondoskodás.
Az elektromos vízforgató berendezés,
amely ma már minden úszómedencében megtalálható, nem mentesíti a tulajdonost a medence és a víz tisztításától. A folyamatos áramlás elkeveri a vízbe öntött vegyszereket, és segít megtisztítani a felszínén úszó vagy benne lebegő darabos (mechanikai) szennyeződésektől. A medence alján összegyűlt nehezebb szennyeződésektől víz alatti porszívóval szabadulhatunk meg.
A vegyszeres kezelés elengedhetetlen a víz megfelelő minőségének megtartásához. Ennek legegyszerűbb – és a magánmedencék esetében leggyakoribb – módja a kézi vegyszerezés. A kezelés legfontosabb feladata a megfelelő klórszint és pH-érték beállítása, valamint az algaképződés megelőzése. Ha odafigyelünk a pontos adagolásra, a hagyományos klóros vegyszerezés sem szokott problémát okozni, de aki érzékeny erre a szerre, választhat klórmentes, például brómos vagy aktív oxigénes szert is.
A vegyszereket kézzel általában a medencevízbe vagy a vízen úszó vegyszeradagolóba adagolják, de léteznek a szűrőrendszerbe épített, valamint mechanikus vegyszeradagoló berendezések is. Ez utóbbiak általában három-négy hétre elegendő vegyszert tárolnak, de nem mérik a vízben oldott anyagok értékeit. Soha nem szabad a vegyszert közvetlenül a medencébe vagy a feszített víztükrű medence túlfolyójába, kiegyenlítő tartályába dobni! A vegyszerek adagolását önműködő berendezés is végezheti, ez különösen akkor praktikus, ha klór helyett más módszert választunk a víz fertőtlenítésére.
Speciális készülékekkel lehetőség van vegyszermentes fertőtlenítésre is. A legelterjedtebb típusok az úgynevezett sóbontók, melyek sós vízzel működnek.
Algásodás és opálos felület
is megzavarhatja a víz tisztaságát. Az algásodás okozói a széllel és esővel a vízbe kerülő spórák, így elsősorban a kültéri medencéket veszélyezteti. Az algásodást késleltetheti az állandó klórszint, de ahhoz, hogy teljesen megakadályozzuk, szükség van alagaölő szerre is, azonban ennek hatékonyságához is elengedhetetlen a megfelelő fertőtlenítés. Vannak olyan apró szennyeződések, amelyeket a vízforgató berendezés képtelen kiszűrni, viszont opálossá válik tőlük a víz. Ennek megszüntetésére valók az úgynevezett pelyhesítő anyagok, amelyek az apró szennyeződéseket nagyobb pelyhekbe gyűjtik, így azok már nem jutnak át a vízforgató szűrőjén.
Hozzászólás zárolva.