Egy izgalmas, titokfejtő túra vár Tokajban!

 Több, mint egy évtizede kísérem figyelemmel az újkori magyar borászat fejlődését, járom a borvidékeket, ismerkedem a borászokkal és a borokkal. Így választásom, ajánlásaim egyrészt valóban szubjektívek, de az objektív tények mellett az igazán hozzáértők értékítélete is megfogalmazódik bennük.

Szándékosan használtam a bevezetőben a zarándoklat szót. Hiszen magam is akárhányszor megyek Tokajba, mindig szinte vallásos áhítat tölt el. Lenyűgöz a táj szépsége, a dombokat uraló gyönyörű szőlősorok, a régióhoz tartozó települések történelmi és kulturális értékei, az itt élők hallatlan szorgalma és kitartása, s mindaz a misztikusság, megfoghatatlannak tűnő titokzatosság, mely a tokaji aszút körbelengi.

Természetes, kései szüretelésű édes bor más borvidékeken, más országokban is készül.

Mi lehet hát a tokaji aszú titka, s miért ennyire különleges?

Egyfelől könnyűnek látszik megfejteni a titkot: a talaj, a szőlőfajta és a klíma fontos szerepet játszik a bor születésében. Igaz azonban az is, hogy már ezekben az alapvető szempontokban is különleges a tokaji borvidék. Összesen 6 szőlőfajta őshonos (furmint, hárslevelű, sárga muskotály, gohér, kövérszőlő és zéta), s nem is engednek mást telepíteni. A legelterjedtebb az első három fajta, melyek közül a hárslevelűt más borvidékeken is termelik, furmintot csak Somlóhegyen, sárga muskotályt pedig sehol másutt az országban. (Nem összekeverendő a másutt termesztett muscat otonel szőlővel!) A szőlőszemek töppedését, aszúsodást elősegítő Botrytis Cinerea, a szürkepenész másutt is megjelenik a fehér szőlőn, ha az adott borvidéken éppen olyan klimatikus viszonyok alakulnak ki, s a borásznak van bátorsága kint hagyni a termést még októberben is.

Az egyik legfőbb titok, ami az igazi aszú születéséhez vezet, az Tokaj klímája.  Ha egy szép, hosszú, napos nyár után szeptemberben esőt kap a szőlő, napok alatt megjelenik a nemes penész, s ha erre beköszönt az igazi vénasszonyok nyara, akkor szépen szaporodik is, és kiváló aszú termésre számíthatnak a gazdák. A nem túl meleg, de napfényes nappalok után hajnalban a folyók (ne feledjék ott a Tisza és a Bodrog) felől felszálló pára „megakad”, megül a domboldalakon és éppen kellő nedvességet biztosít a nemes penésznek. Aszúsodásra hát mindig számíthatnak, a mennyiség tekintetében azonban ők is ki vannak téve a természet szeszélyeinek. Hiszen, ha egy hosszabb esős időszak köszönt be szeptember végén, október elején, töppedés helyett elrohad a termés, így gyorsan le kell szedni, ami még menthető. Bár talán még az esőistennel is jó viszonyban vannak a tokajiak. A hegyek északról és nyugatról védőn körülölelik a déli és keleti fekvésű lejtőket, így gyakran az is előfordul, hogy mindenütt esik a környéken, csak Tokajban nem! A felhőket vagy eltereli a hegy, vagy átbukva a gerincen már az Alföldön eresztik ki terhüket. A legjobb évjáratokban így az aszúszüret bizony még novemberben is tart Tokajban.