Mi is az igazi loft? Megmutatjuk!

A képeken látható pesti háznak a tetőtere nem loftlakás a szó eredeti értelmében, sőt. Mégis olyan lett a hangulata, mintha az lenne. Jó példa arra, hogy nem csak régi ipari épületekben kialakított luxuslakásokban lehet megtalálni a korábban csak filmekben látott belső terekhez kapcsolódó életérzést.

Csak meg kell próbálni!

A tetőtér nem igazán csarnok, ám egy belső galériával megszelídített loftos térhez már hasonlíthat, különösen megfelelő térrendezéssel, burkolatokkal és bútorokkal. A loftra jellemző falak nélküli tér itt is megteremthető, és itt is beáramolhat sok-sok fény. A nagy belmagasság ugyan hibádzik, de a hangulat azért megvan.

Igaz, a belső kétszintes lakásnak már az alsó része is tetőtérben van, de a ferde falsíkok egyedi hangulatot teremtenek, a tetősík ablakok pedig több fényt engednek be a lakásba, mint a mégoly hatalmas hagyományos nyílászárók. Az átláthatóságot és az egyterűség érzetét az emelet galériaszerű kialakítása is fokozza; egyes belsőépítészek szerint a belső erkély az egyik feltétele a jó loft kialakításának.

A földszint tulajdonképpen egybefüggő tér: a bejárattól balra a tágas étkező-konyha, jobbra a nappali, ahonnan kecses lépcső vezet fel az emeletre.

A földszint átláthatósága érdekében nincs közlekedőfolyosó, sem ajtók, amelyek egy másik szobába vezetnének, és persze szobák sincsenek. A lépcsőt is úgy alakították ki, hogy a lehető legkevésbé avatkozzék a térbe: nyitott és átlátható.

Magánéletre szabva
 

A loft életstílus az összefüggő terek halmazát és nem a szeparáltságot preferálja. Ezért többnyire a fiatal és szingli – vagy ha nem is egyedülállók, de legalábbis gyermektelen párok – és az igen elfoglalt emberek otthonaként terjedt el. De még a legextravagánsabb emberek is igénylik, hogy otthonukban legyen egy pont, ahol maguk lehetnek, ahová elvonulhatnak relaxálni, és ahová nem jut be a világ – a család – zaja. Ebben a lakásban erre az emelet kínál megoldást.