LCD vagy plazma?
A hagyományos képcsöves készülékek a képernyő növekedésével párhuzamosan lekerültek a gyártók palettájáról. A vásárlóknak most a plazma vagy LCD dilemmát kell megválaszolniuk.
A két típus között az a különbség, hogy míg a plazmatelevízióknál minden képpont gyakorlatilag fényforrásként működik, az LCD-k esetében a folyamatos sugárzású panel előtt egy folyadékkristály-réteg közvetíti a képeket.
Mostanáig bizonyos képátlóméret felett a plazmatechnológiával jelentősen jobb – élesebb és kontrasztosabb – képminőséget lehetett előállítani. Mivel azonban a panelgyártók többsége az LCD technológia mellett voksolt, és ezen a téren folytatott dinamikus fejlesztéseket (egyedül talán a Panasonic kötelezte el magát a plazmatévék mellett), ma már a kétfajta technológia tulajdonképpen ugyanolyan minőségű képet ad akár a nagyobb, 102 centis képátlójú készülékek esetében is.
A korábban tehát valós aggályként megfogalmazott rosszabb kontrasztarány – a fekete nem elég fekete – már a múlté. Nem véletlen, hogy eddig az LCD televíziók széle többnyire ezüstszínű volt, hiszen a fekete káva még inkább érzékelhetővé tette volna a színek tompaságát.
A legnagyobb LCD panelgyártó cég, a Samsung idén piacra dobott lakkfekete sorozatának kontrasztaránya például egy az ötvenezerhez, szemben a plazmatévéknél szokásos egy a tízezerhez aránnyal. Ha pedig valakinek nem elég a 102 centiméteres képernyőméret, a projektor és a vetítővászon lehet a legjobb megoldás.
A cikk a Piac és Profit áprilisi számának NHD mellékletében jelent meg.
Hozzászólás zárolva.