Bármi megtörténhet egy kis fürdőben is
Minden kényelem beszuszakolva egy icipici helyiségbe úgy, hogy még azoknak is maradt hely, akik használni akarják. Helybűvészkedés egy régi ház új fürdőjében.
Bár a múlt század elején-közepén épült, nagy alapterületű polgári lakások építői igazán bőkezűen bántak a térrel, van, ahol spóroltak is vele. Nem a lakótelepi minifürdőszobák voltak az elsők a sorban. A régi, tágas otthonok némelyikében is elégségesnek találtatott -ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy az otthoni fürdőzés akkoriban nem az élvezet, hanem a tisztálkodás kategóriájába tartozott -, ha a fürdőhelyiségbe befért egy kád meg egy mosdó a meleg vizet szolgáltató kályhával. Egy ekkora fürdőszoba maivá alakítását határozta el a kisgyerekes házaspár, amikor beköltöztek egy közel százéves pesti bérház többszobás lakásába.
[galeria azonosito=”old_58″ nyitokep=”” kepalairas=””]
Kattintson a galériáért!
Meg kellett toldani a régi helyiséget,
hogy nagyobb legyen a rendelkezésre álló alapterület. Ez volt a legelső feladat, ugyanis mindenfélével föl akarták szerelni az új fürdőszobát: nagyméretű káddal, tusolóval, két mosdót is szerettek volna, és még egy vécé is szerepelt a kívánságlistán. A megoldás az lett, hogy föláldozták e célra a háló- és az előszobából egyaránt megközelíthető, cső formájú fürdőszoba melletti kamrát. Így viszont – a közbeékelődő világítóudvar miatt – egy L alakú helyiséget kaptak, ami nem éppen szokványos fürdőnek.
Az új részbe viszont kiválóan elfért egy sarokkád; e fölé került, más megoldás nem lévén, a zárt rendszerű turbócirkó. A kád kiválasztása nem okozott gondot, nagy a választék a háziak szerint, akik nagyon élvezik korábbi lemezkádjuk után az akrilt, nem csak kellemesebb anyaga miatt, hanem mert ergonómiailag is jobbnak és kényelmesebbnek tartják.
Hozzászólás zárolva.