Kényeztető csobbanás a világ egyetlen természetes barlangfürdőjében
Olyan hirtelen lett hideg, ilyenkor nem vágyom semmi másra, mint egy jó meleg fürdőre. Vagy kettőre. Kézenfekvő, hogy egy esős hétvégét ne kirándulással töltsünk, hanem lustálkodással, ezért választottuk a miskolctapolcai barlangfürdőt. Az ötlet jó volt, csak nem kellett volna ott aludni.
A barlangfürdőt már régen meg akartam nézni, úgy tíz éve járhattam ott, azóta felújították, az ott készített képek fantasztikusak. Ráadásul ez a világ egyetlen természetes barlangfürdője, egy másik van még Floridában, de az kicsit messze van, ráadásul mesterséges, úgyhogy bolond lenne, aki nem a magyart választaná.
Persze esett az eső, mikor odaértünk, kabátot nem vittem, rendesen átfagytam, úgyhogy alig vártam már, hogy belesüllyedhessek a finom forró vízbe. A környezet valóban csodás, a barlangba vájt járatokon lehet eljutni az egyik medencéből a másikba, romantikus, kalandos, izgalmas, minden szép tiszta, bár az öltözőben egy cseppet oroszlánszag van, de a négy órára szóló 1800 forintos belépőjegyért még ezt is elviseli az ember (ha muszáj).
A sziklák alatt lévő medencék nem túl melegek, olyan 30 Celsius fok körüliek, a karsztvíz, ami itt fakad 31,5 fokos, ez Európában a legmelegebb. Van három melegebb medence is, az egyik a csillagteremben, ahol pszeudo-csillagok világítanak a pszeudo-égen – talán a valós csillagképeket rakták ki, de erre nem esküdnék meg, csillagászatból elég gyenge vagyok. A kinti medencéket nem tudtuk kipróbálni, a víz ugyan gőzölgött, de képtelenek voltunk rávenni magunkat a kijutásra.
Még indulás előtt foglaltunk szállást, megengedtünk magunknak egy drágábbat, ha már pihenünk felkiáltással. A fürdővel szemben található a Bástya Wellness Hotel, 20-25 ezer forint per éjszaka, az internetre felrakott képek szerint szép, tiszta, medencés szálloda.
Az első sokk akkor ért, mikor levezettek minket a „wellness-részlegbe”, ami nem csúnya, de az út a takarítóeszközök mellett visz szűk folyosókon, ami meglehetősen kiábrándító. A „lakosztályunk” a harmadik emeleten volt, ahova lépcsőn lehetett csak feljutni, de ez még hagyján lett volna, ahogy az ősrégi bútorok is. A szobában azonban dohos büdös fogadott, a mennyezet az ágy fölött beázott, a szőnyegen széttaposott döglött méhecsketetem, az ajtó fölött pedig falból kilógó kábel, és hideg.
Hozzászólás zárolva.