Már nagy fiú vagy, menj a saját ágyadba!
Minden kisgyermek életében elkövetkezik az idő, hogy a kiságytól búcsút kell venni. Kinél előbb, kinél később, de kb. három éves korra már minden kisgyermek nagyágyban alszik. Egy kis előkészülettel izgalmas és érdekes lehet, nem pedig félelmetes.
Persze le is estek néha, volt is cirkusz a lefekvésből, de korántsem olyan tragikus, mint amilyenre számítottam. Sok-sok este nyugtattam magamat azzal, hogy olyan nem létezik, hogy reggelig ébren van egy gyerek, előbb vagy utóbb elalszik. Kitartás anyukák, előbb vagy utóbb, mindig el is aludtak.
Gyermekünk szempontjából ez egy igen nagy lépés. Megszokott kis helyéről, ahol biztonságban érezte magát, átkerül egy tágas „nagyágyba”. Fontos, hogy a megszokott takaróját, kisállatkát vigyük az új helyre is. Érezze az ismert illatokat, a megszokott anyagokat.
Legyünk türelmesek, bármilyen nehéz is. Semmi esetre se válasszunk olyan időpontot a váltásra, amikor a kicsi, vagy mi nem tudunk a helyzethez kellően alkalmazkodni. Például, amikor kistestvér születik, már jóval előbb próbálkozzunk a nagyágy gondolatával, mert az újszülöttnek majd biztosan szüksége lesz rá. Ne érezze azt a testvérke, hogy az új jövevény miatt kell megválnia kedvenc kiságyától. Bár ügyesen be lehet vetni a „nagyfiú” kártyát, és ösztönözni arra, hogy csak a kis csecsemők alszanak ilyen kis ágyban, a nagyfiúk/lányok már „rendes nagyágyban”. Nálunk bevált!
Ne lepődjünk meg azon sem, ha először ki-kijön az ágyából, még furcsa számára ez az új helyzet. Mindig kísérjük vissza, nyugtassuk meg, esetleg olvassunk neki. Készüljünk fel arra, hogy az első pár éjszaka, biztosan bepróbálkozik a kiszállással, de legyünk következetesek. Erőfeszítéseink hamarosan meghozzák a kívánt eredményt. Hozzáállásunk továbbra is legyen pozitív, mindig dicsérjük meg, hogy milyen ügyesen elaludt a saját nagyágyában! Büszke lesz magára, mi pedig rá, és rájövünk, hogy milyen gyorsan telik az idő, a mi kisbabánk is megnőtt, már nagyágyban alszik!
Ez a váltás nem csak a gyermek számára lesz komoly változás, a szülők is számíthatnak az éjszakai vándorlóra. Innentől már bármikor megjelenhet a kis csemeténk, kitúrhat az ágyunkból, lehúzhatja a takarónkat, bepisil az ágyunkba, és úgy ébredünk, hogy a sarka a szánkban. A mi esetünkben ez persze többszörösen igaz, már sok reggel úgy ébredünk, hogy négyen fekszünk a nagyágyban, mindenki máshol, mint ahol lefeküdt. Apával általában heringek módjára a két szélen, két lurkónk meg kiterülve, kezek lábak szanaszét. Nemrég azt is volt szerencsém átélni, milyen az egy ágyról leesni! Nem tudom hogyan fogunk elférni öten, pedig már minket is nagyon szorít az idő a váltásra!
Hozzászólás zárolva.