Üdülési jogot vennék. Mire figyeljek?
Valljuk be, az üdülési jog (timeshare) kapcsán sokan úgy kommentálják telefonos hölgyek hónapokig kitartó invitálását, hogy „ja, én nem dőlök be”. Olyannyira nem, hogy a vendéglátással egybekötött „temékbemutatókra” el sem mennek, nemhogy az ott hallottak-látottak alapján mérlegelnék, hogy hosszabb távon melyik a hasznosabb befektetés: a saját nyaraló, avagy apartmanbeli üdülési jog itthon vagy külföldön, netán évente egy-két hetes nyaralás valamelyik tengerparton.
Mi az a timeshare?
A timeshare, mint időosztásos pihenési szisztéma, a hatvanas években Európában alakult ki, és terjedt el a világ szinte minden országában.
Ebben a rendszerben az üdülni szándékozónak nem kell egy teljes nyaralóingatlant megvásárolnia, hanem csak egy üdülőkomplexum, üdülőfalu apartmanjának használati jogát.
A kínált üdülési jogok általában egyhetes intervallumokra, adott hosszúságú vagy úgynevezett örökös időszakra szólnak. Ma már azonban a rendszer nem azt jelenti, hogy az üdülés csak egy adott üdülő meghatározott apartmanjának megadott hetében vehető igénybe. Az üdülési jog a csereüdülések révén felhasználható másik típusú üdülésre is, akár évente más helyen és időben – a cserelehetőség jelenleg több mint 90 ország mintegy 5400 üdülőjét érinti -, a klubtagok pedig a használatot átadhatják barátaiknak, ismerőseiknek, sőt bérbe is adhatják azt.
A használati jog időben tehát eltolható, más személyre átruházható, bérbe adható, cserélhető, több évre összegyűjthető, eladható, s nem utolsósorban örökölhető. Az örökül hagyás végrendeletben, illetve a törvényben szabályozott módon lehetséges.
Miért a kétségek?
Nálunk a kilencvenes évektől nőtt meg az érdeklődés a timeshare iránt, s mára több tízezer magyar család rendelkezik üdülési joggal, túlnyomó többségük hazai létesítményekben.
Azt, hogy az átjárhatóbb országhatárok s a megszűnő devizakorlátok miért nem bővítették jelentősen a külföldön vásárló hazai családok körét, Fábián Attila, a Magyar Timeshare Érdekképviseleti Egyesülés ügyvezető titkára több okkal magyarázza. Egyrészt úgy látja: a speciális üdülési jogot sokan összetévesztik az ingatlan- vagy tőkebefektetéssel, s ahhoz hasonló hozamot remélnek. Pedig a timeshare-koncepció inkább sajátos turisztikai szolgáltatás, mintsem tőkeinvesztíció. Másrészt, vélekedése szerint, nem tett jót a timeshare-nek, hogy a kezdeti időszakban már maga az elnevezés is gyakran negatív visszhangot váltott ki a megkeresettek körében. Elsősorban azért, mert egyes fejlesztő és forgalmazó cégek vitatható módszerekkel dolgoztak: erőszakos értékesítési metódusokat alkalmaztak, esetenként inkorrekten működtek, és becsapták ügyfeleiket.
Hozzászólás zárolva.