Szeretnél milliókat nyerni? Itt megteheted!
A délelőtti Grand Canyon-kirándulás után Las Vegas felé vettük az irányt. Én még a Canyon gyönyörének hatása alatt voltam, mikor végre megláttuk a soha nem alvó várost. Miután elfoglaltuk a szállásunkat – a Riviera Hotelben, ahol a Casino című filmet forgatták Robert de Niro és Sharon Stone főszereplésével – belevetettük magunkat az éjszakába.
Ha valaki nem szereti a nyüzsgést, a pezsgő életű, turistákkal teli városokat, Las Vegasszal bizonyára kivételt tenne, hiszen ezt a várost nem lehet nem szeretni. S hogy mi mindent lehet itt látni?
Minden hotelben egy-egy híres város épületei és nevezetességei köszönnek vissza: Velence, Róma, Párizs, New York, Kairó és még sorolhatnám.
Mi először „Velencébe” mentünk, ahol a Szent Márk tér tökéletes mása mellett gondolázni lehet a hotelen belül. A mennyezet kék égboltként van megfestve és megvilágítva, így éjjel is úgy éreztük, mintha nappal lett volna.
Minden szállodába be lehet menni, ahol az alsó szinte(ke)n casinók vannak, tele játékautomatákkal, rulett- és pókerasztalokkal. Szinte mindenki szerencsét próbál itt 18 és 90 év között. Mi csak kétszer, amiből egy nyeremény és egy bukta volt.
A „New York New York” hotelben is megtalálható minden, ami az eredeti városban van: kis utcák, felhőkarcolók, Szabadságszobor. De nem is sorjázom továbbb.
Motorkedvelő révén különösen örültünk, hogy megtaláltuk a Harley Davidson Las Vegas Cafe-t, ahol több millió forintot érő motorok forogtak a levegőben, és több híresség relikviája is megcsodálható.
Születésnapomat egyébként a Stratosphere torony tetején ünnepeltük. Utólag visszagondolva mulatságos, hogy szinte el is felejtettem, hogy 30 éves lettem, mivel csak ámultam és bámultam mindent, és eszembe sem jutott az „öreglány korszak” az út során.
A torony tetejéről a várost teljes nagyságában lehet látni, ami éjjel különösen gyönyörű. Ha valaki járt az Eiffel torony tetején, körülbelül tudja, miről beszélek. A torony legtetején van egy mini „vidámpark”, ahol háromféle, gyomrot nem kímélő játékot lehet kipróbálni. Naná, hogy szerettem volna felmenni az egyikre, de nem találtam bátor (vagy őrült) jelentkezőt. Így „csak” a könnyed nézelődés maradt, persze az is felejthetetlen emlékként.
Hozzászólás zárolva.