Miért éppen az én gyerekemet üti mindenki?
Már kis elsősként sem fogadták be, 8 évesen ugrókötéllel estek neki a többiek. Azóta többször iskolát váltott, végül magántanuló lett, beilleszkednie sehol sem sikerült.
Nagy-Britanniában a ’90-es évek óta súlyos probléma, hogy 8-12 éves gyerekek tartják terror alatt gyengébb táraikat. Elszedik a pénzüket, mobiljukat, megalázzák és bántalmazzák őket. Nem csoda, hogy 1999 óta törvény írja elő, hogy minden iskolának ki kell dolgoznia saját tervezetét az ilyen esetek orvoslására.
A Kidscape az első civil szervezet a szigetországban, mely a bántalmazott gyerekek rehabilitációjára alakult, és célja, hogy tanácsokat adjon a kis áldozatoknak és szüleiknek.
„A legtöbb tanácsért hozzánk forduló szülő maga is kiközösített volt gyerekkorában” – meséli a Kidscape-nél dolgozó Nikki Kerr.
S hogy milyen tanácsot kapnak a szülők?
Ha a gyerek azt mondja, nincsenek barátai, ne intézzük el annyival, hogy „csacsiság! a szülinapodra is mennyien eljöttek tavaly!” Kérdezzük meg, miből gondolja ezt. Kiderülhet, hogy bántalmazzák.
Ha így van, be kell menni az iskolába. Ebben legyünk határozottak, de nyugtassuk meg a gyereket, hogy nem rendezünk jelenetet.
Vigyázzunk, hogyan reagálunk a hírre. A túldramatizálás árt: tehetetlennek, szánalmasnak érzi magát a gyerek. Ilyen önképpel lesz aztán tipikus áldozat.
Kérdezzük meg, nem akar-e valamin változtatni, ami segítene, de eddig nem akart vele előhozakodni? (Ne szülők kísérjék az iskolába, pl.)
Az önbizalmat növelheti, ha elkezd valami küzdősportot. A lelkének jót tesz a karate szó tisztelete.
A tanárral beszéljünk higgadtan, és úgy menjünk oda, hogy a konkrét eset körülményeivel tisztában vagyunk. Az agresszor-gyerek szülei is legyenek ott lehetőleg.
Forrás: Advisory Centre for Education http://www.ace-ed.org.uk/
D.D.L.
Hozzászólás zárolva.