Furcsa és meghökkentő színű házak. Miért is ne?

Baudlaire megtanított minket új színekre, megtanított minket látni!” – írja Ady a francia költőtársról, amikor annak eredeti látásmódját, művészetét méltatja.

A honi utcákat járva egyre gyakrabban tündöklenek a szemünkbe a merész, meghökkentő színekkel festett családi-, illetve társasházak.

De a mai építészet szín-tézisei, a merészen alkalmazott coloratúrák vajon megtanítanak-e minket „új színekre”, érzésekre, látásmódra?

Részben. A napjaink építészetében alkalmazott homlokzati színkompozíciókban bizonyos fokig a modern kor fúziós, globális törekvései tárgyiasulnak. Téren és időn átívelő hatások alakítják a magyar családi házak falainak küllemét.

Mint minden művészeti ágat, az építészetet is megérintette a különböző motívumok egyesítésének a szándéka.

Szokatlannak tartjuk, ha egy modern családi ház homlokzata kéken virít, pedig népi építészetben számtalan példát találunk az ég azúrjának megidézésére. Igaz, hogy ott a merész színválasztásnak gyakran praktikus okai voltak: a kékre nem szállt a légy, a sötét színű lábazat tovább szolgált.

Izgalmas variáció a három alapszínnek – a pirosnak, a kéknek, a sárgának – a kontrasztos együtt-alkalmazása. Amit így az új évezred elején szokatlannak találunk, a múlt század harmincas éveire jellemző és igen elegáns villákat produkáló Bauhaus stílus egyik legfontosabb eszköze volt a letisztultság kifejezésére.

Folyamatosan alakítják szemléletünket a gyönyörűen és hitelesen felújított műemlékek is, amelyek pl. a szecesszió vagy a barokk színgazdagságát sugározzák felénk.

De nem csupán a történelem nyújt példákat. A pirosnak és a feketének az egymás mellé rendelése azonos homlokzaton, egyértelműen keleti, főként japán hatást mutat. Egyre divatosabbak a telített színek – a narancs, a sárga, a lenyugvó nap színét idéző vörös és ezeknek különböző árnyalatai.. Harmonikus, megnyugtató példáit láthatjuk egyre több családi házon a délszaki meleg színek esztétikus alkalmazásának

Úgy tűnhet, hogy ezeknek a motívumoknak a felhasználása riasztó eklekticizmust eredményez, holott arról van szó csupán, hogy kezdjük felfedezni magunkat, és merünk új színekben gondolkodni.