Az Isztria gyöngyszeme: Rovinj
Horvátország minden kétséget kizáróan tengerpartja miatt örvend nagy népszerűségnek a magyar közönség körében. Miért is mennénk mondjuk Olaszországba, ha csak egy szimpla, végig lazsált, tengerparti hosszú hétvégére vágyunk? Horvátország olcsóbb és közelebb van, mint csizma alakú szomszédja.
Ez az elképzelés megállja a helyét, az viszont már nem, ha csak és kizárólag „tengerparti” országként tartjuk számon. Kultúrája, s így városai, legalább olyan vonzerővel bírnak, mint napsütötte sziklás partjai.
Horvátországon belül is főleg az Isztriai félsziget a magyarok által leggyakrabban látogatott terület. Ezt be lehet tudni annak is, hogy „hát persze, hiszen ehhez kell autózni a legkevesebbet”, de nem elenyésző szempont az sem, hogy itt található az ország egyik leggyönyörűbb városa, ami bármely más európai tengerparti településsel könnyedén felveszi a versenyt. Macskaköves, kacskaringós sikátorok vezetnek a bárokkal és éttermekkel teli, pálmafás kikötőbe vagy a város fölé magasodó toronyba, ahonnan kilátás nyílik az Adriai-tengerre. Íme, ez Rovinj.
Pontosabban így ragadható meg a város hangulata egy mondatban, de Rovinj ennél sokkal több. Nem egy unalmas kis kikötőváros, ami másfél óra lassú sétával széltében-hosszában bejárható. Az „Isztria gyöngyszeme” 1700 éves múltra tekint vissza, ami a szemfüles turista számára hamar kiderül, ha figyelmesen nézegeti a város épületeit. A barokk stílusú Városháza a 17. századot idézi, a Szent Triniti kápolna az ezerkétszázas évek óta áll itt, míg a Ferences kolostor a 18. század óta dísze a városnak. Ez csak néhány példa arra, hogy milyen színes időutazásban lehet része a Rovinjba látogatóknak. A város múzeumában található alkotások is ugyanezt a vaskos idősávot fogják át: a feltárt antik síroktól egészen a kortárs képzőművészet darabjaiig terjed a gyűjtemény.
Ha a negyven fokos melegben nem bírjuk tovább a sétát, a legjobb, amit tehetünk, ha behúzódunk egy étterem teraszának árnyékába. Mint a legtöbb mediterrán országban, az itteni konyhának is szerves részét képezik a halételek. A választék szinte kimeríthetetlennek tűnik: tenger gyümölcsei a legkülönfélébb módokon feldolgozva, salátaként, főételként, szendvicsben, de a nem halételek terén is hosszasan kell mérlegelnünk, mire az étlapon végre rábökünk leendő ebédünk nevére. Kihagyhatatlan például az isztriai füstölt sonka egy kis juhsajt kíséretében, vagy a speciális ízesítésű házi kolbász.
Hozzászólás zárolva.