Egy kis gasztronómiai útravaló Horvátországba
Horvátország ízei, italai legalább olyan változatosságot, és élménygazdagságot kínálnak, mint természeti, történelmi szépségei. Ne csupán a szigeteket, eldugott öblöket, ódon városkákat fedezzük hát fel, hanem Szlavónia, Dalmácia és az Isztriai félsziget zamatait is.
Értelemszerűen nem csupán a különböző régiók földrajzi fekvése, hanem a történelmi évszázadok hatásai is jelentős mértékben befolyásolták a ma jellegzetesnek tartott ételek kialakulását.
A szárazföldi (Magyarországhoz közel eső, sőt egykor részben hozzánk tartozó) területek gasztronómiájában leginkább az osztrák és a magyar konyha hagyott mély nyomokat.
A délebbi, tengerparti tájakra pedig, egyrészt az ottomán kultúra, másrészt a meditterán országok konyhaművészei gyakoroltak jelentős hatást. Nem is beszélhetünk így horvát konyháról, hanem külön-külön érdemes felfedezni a régiók, Szlavónia, Dalmácia és Isztria konyhaművészetét.
Aki a hazai töltött káposztához hasonlót szeretne enni, az a "sarma"-t válassza az étlapról. Szlavóniában – osztrák, német hatásra – fantasztikusan finom kolbászokat, virsliféléket lehet találni nagy választékban.
Igazi helyi különlegesség a "kulen", a csípős kolbászka. Zágráb környékén a mi rétesünkhöz hasonló a "strukli", amit sajttal, vagy almával töltenek meg.
Az Isztriai félszigeten és Dalmáciában a mediterrán konyha dívik, sok olívaolajjal. Feltétlenül kóstolják meg a "prsuf"-ot, a szárított, nyers sonkát, amit ugyanúgy hajszálvékonyra szeletelnek, mint az olasz prosciuto-t.
A húsfélék közül a bárányt, a kecskét és a sertéshúst készítik nagy változatossággal. (A vegetáriánusok bajban lehetnek Horvátországban.) A tengerparti részeken és a szigeteken a tengeri élőlények – a halaktól, a rákokon át a kagylókig – mindenféle, finomabbnál, finomabb változatokban készülnek.
Különlegességük a "brodet", a halleves, amit autentikus módon agyagedényben, parázson kell megfőzni. A halakat, a calamarit (tintahal) és a rákokat is elsősorban parázson grillezve érdemes megkóstolni. Muszáj kipróbálni az "ajvar"-t, amely zöld paprikából, paradicsomból és padlizsánból készült püré, s akár előételként – pirítósra kenve – akár grillezett húsokhoz finom kísérő. S természetesen Dél-Dalmáciában már megjelenik az étlapokon – ottomán hatásra – a "cevapcici" és a "raznijci" (kebab).
A sajtok kedvelőinek kétféle különlegességet is ajánlunk megkóstolni. Az egyik a "svejzi sir" lágy, friss, fehér sajt, amit kis zacskókban árulnak a piacon. Sózva, borsozva salátával a legfinomabb. A másik a Pag szigetéről származó juhsajt, a "paski", ami a legismertebb szárított sajt.
Hozzászólás zárolva.