Figyelj oda! Hazudik vagy csak fantáziál a gyerek?

„Hát kérem szépen, először is: ez még nem a végleges bizonyítvány – ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítvány-nap, az nem jelent semmit.

A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell.” Valószínűleg mindenki számára ismerősek ezek a sorok, és a kedélyes irónia tárgya, azaz a gyerek hazugságok témaköre is. Lássuk, miért is hazudik a gyerek!

A hazugság azt jelenti, hogy tudatosan megváltoztatjuk a valóságot. Gyerekkorban az igaz és a hamis, valamint az igazság és a hazugság közti különbségtétel fokozatosan bontakozik ki. Hat éves kor előtt nem lehet hazugságról beszélni, mert a gyerek nincs még azon a szinten, hogy megkülönböztesse a hazugságot a nem hazugságtól, a játékos tevékenységet a fantáziától.

Hat éves kor után viszont a gyerek elkezdi elsajátítani a szociális és morális értékeket, s így tisztán el tudja különíteni egymástól a valóságot és a képzeletbeli világot. Nyolc éves kor után a gyerek már tud tudatosan hazudni.

Mit jelent pontosan a hazugság? Sokfajta pszichológiai értelmezés létezik. Ferenczi például úgy tartja, hogy a gyerekkori hazugság a gondolat mindenhatóságának érzése, ami érintetlenül tartja a gyerek illúzióit, a maguk mindenhatóságában. Melanie Klein szerint viszont a hazugság egy olyan jelenség, ami a szülői hatalom csökkenésével következik be.

A szülőknek és a pedagógusoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a gyerekeknél az igazmondás nem egy automatikus folyamat, hanem fokozatos tanulás eredménye. A felnőttek feladata, hogy fontosságot és értéket tulajdonítsanak az igazság bevallásának, tehát ők azok, akik megtanítják a gyereknek az igazság szociális értékét. Ezután a tanulási folyamat után a gyerek számára a szülők elégedettségének, a társadalmi elvárások kielégítésének és az önbecsülés elérésének eszközévé válik, ha igazat mond.