Ínyenckedjünk
Sokan azt mondják, az ínyencek sokat esznek, s ez roppant egészségtelen. Pedig a wellness életszemlélet fontos alkotó eleme a konyhaművészet alkotásainak az élvezete is. És ez csöppet sem mond ellent az egészséges táplálkozásnak. Mit is jelent tehát ínyencnek lenni?
Igényességet –
a legjobbat, a legfinomabbat enni és inni, ami azt is jelenti, hogy egészséges és friss alapanyagból készüljön, egészségesen elkészítve. (Éppen csak annyira fűszerezve, annyira megsütve, megfőzve, hogy az alapanyag íze érvényesüljön, s tápértéke megmaradjon) Az adott fogás ízéhez legjobban illő italt kiválasztani.
Változatosságot és mértékletességet..
Az igazi ínyenc nem eszik sokat, inkább sokféléből, egy kicsit. Épp csak néhány falatnyit – mindegyik egy-egy új ízvilág. Az egyszerű hétköznapokban sem éri be egytál étellel. Manapság egyre inkább a vacsora válik fő étkezéssé – a családban is. Ínyencéknél azonban ez is minimum 3 fogás: kis előétel (vagy leves), főétel és desszert (egy falat édesség vagy sajt).
Művészi élvezetet.
A fogások sorának egymásra épülő, egymáshoz harmonikusan kapcsolódó ízei, az egyenként hozzájuk párosuló italokkal, az ételek tálalása, dekorációja olyanná teszik az étkezést, mint egy jól megkomponált előadás – vagy koncert, festmény vagy költemény.
Megadni az étkezés módját.
Egy ínyenc nem kapkod, nem siet. Nemcsak ha ünnepi az alkalom, vagy vasárnapi családi ebédre gyűlnek össze, hanem a hétköznapokon sem. Az asztal akkor is szépen van megterítve, és a fogások tálon (s nem lábasban) kerülnek az asztalra. Egy kortynyi aperitif – akár alkoholmentes is, s egy pohár kellemes ital (bor, sör, frissen facsart gyümölcs-, vagy zöldséglé) teszi teljessé egy ínyenc étkezését.
Ugye, hogy nincs dilemma: ínyenc vagyok, vagy egészségesen táplálkozom?
Hozzászólás zárolva.