Újra tekerheted Hamupipőkét!
Mi a közös Hófehérkében, Winnetouban és Öreg néne őzikéjében? Pontosan annyi, hogy immár 60 éve tekerjük őket több társukkal együtt – az otthoni vetítőkben. Éppen ennyi idős ugyanis a magyar diafilmgyártás, amely kiállításokkal, filmvetítésekkel, rajzpályázatokkal és megannyi színes programmal ünnepli egész évben az évfordulóját.
Az, hogy a diafilmgyártás ma reneszánszát éli, köszönhető az emberek nosztalgikus hangulatának és annak a ténynek, hogy kevés a kifejezetten kisgyerekeknek szóló mozgóképes tartalom. A diafilmezés nagy előnye a tévével szemben, hogy igazi meghitt, családi tevékenység, és apa-anya hangján szólalnak meg a mesék. Ma a legnépszerűbb művekből – Hófehérke, Hamupipőke, Bogyó és Babóca, Öreg néne őzikéje – évente átlagosan 1600 darab fogy, a teljes kínálatból pedig körülbelül 90 ezer példány talál gazdára – tájékoztatta az MTI-t Lendvai Gabriella, a Diafilmgyártó Kft. ügyvezető igazgatója.
A hazai kereskedelemben az 1940-es években jelentek meg az első tekercsfilmes diavetítők. Magyarországon a nagy sorozatban megjelenő diakópiákat a Magyar Fotó Állami Vállalat diaosztálya készítette, majd 1954-ben megalapították a Magyar Diafilmgyártó Vállalatot. Az ismeretterjesztő, népművelő, agitációs filmek mellett 1953-ban kezdődött a mesediafilmek nagyarányú gyártása. A műfaj izgalmas kísérlete volt az úgynevezett Diahíradó, amelynek célja a gyors tájékoztatás volt, jelentős részük sporthíreket dolgozott fel, például az 1953-as angol–magyar futballmérkőzést.
1954-től mintegy 6000 kiadvány készült, amelyből közel ezer mesefeldolgozás, a többség ismeretterjesztő, politikai, agitációs mű volt.
Éppen Hófehérke sztorijánál tartottak, amikor Csipkerózsika váratlanul felébredt. Állítólag százéves filmszakadása volt. Addig még képben volt, hogy rokkázik, és megszúrja az ujját, de a következő pillanatban már hirtelen be is szorult. A diavetítőbe. Először apró, majd nagyobb kezek rángatták, végül egy éles olló vágta el a karrierjét. Az utolsó kockákra már nem is emlékszik.
Öreg néne azonban igen. Miközben visszatérő őzikéjét simogatta, arról nosztalgiázott,hogy mennyi forró estét töltött el a vetítőben. Könnyes szemekkel mesélte, hogyan pergette le élete filmjét nap mint nap egy nagy mackós, szőrös kéz. Betegesen hajtogatta, hogy még mindig hallja a hangokat, melyek lépésről lépésre bársonyosan meséltek jótettéről.
Piroska pironkodva azonnal megerősítette, hogy valóban, ő is úgy érezte, hogy minden akciónál egyre többen voltak. Állítólag még azt is látta, hogy a farkasén kívül legalább két-három gyerekszáj is tátva maradt. (A két bors ökröcske, akik eddig bociszemekkel bámultak a nagyvilágba, az ordas említésére újból erőre kaptak.)
Hamupipőke, aki közben elengedett egy-két csipegető galambot, elmondta, hogy annak idején ő is rácsodálkozott a szájtátiakra, akik egyszer csak megszólaltak. Eleinte szótagolva, majd folyamatosan szurkoltak neki.
A kis Mukk egy kukkot sem szólt, csak verdeste poros lábbelijét, és idegesen toporgott. A régi szép időkre gondolt, amikor még Alival és a negyven rablóval kergették a bagdadi tolvajt. Gondolatban már a kincses barlangjában járt, amikor valaki kiborította a többiekkel együtt… a dobozból.
– Befűzöm megint – szólalt meg a jól ismert bársonyos hang, és néhány perc múlva már mindenki ott pergett-forgott a tüzesedő gépben. A hófehér fal pedig most is adta és színezte magát újra. Ahogy az öregedő diákat is.
Krajcsó Judit
Ma főleg a mesefilmek jelentik a diafilmeket. A magyar rajzfilm nagyjai nemcsak a nevüket adták a diaváltozatokhoz, hanem sokszor maguk is rajzoltak olyan képsorozatokat, amelyek csak diaváltozatban jelentek meg. Ilyen például Macskássy Gyula és Dargay Attila Jancsi és Juliskája vagy Richly Zsolt Harcsabajusz kapitánya. Kiadták az ifjúsági regények diafilmváltozatait is, az 1970-es évektől pedig nagyobb hangsúlyt kapott az esztétikai nevelés, a hagyományos tempera és akvarell képek mellett megjelentek más technikák, például kollázsok, textilképek, bábfigurák is.
A hazai kínálatban jelenleg 250 alkotás érhető el, amely évente 3-4 filmmel bővül. Részben a régi filmek újrakiadásával, részben pedig még feldolgozatlan népmesékkel és kortárs meseírók műveivel gazdagodik a repertoár.. Ma már elérhetők diafilmen Bartos Erika, Esze Dóra, Döbrentey Ildikó, Berg Judit, Lackfi János, Finy Petra és Hohol Ancsa művei is. Igyekeznek fiatal művészeknek lehetőséget adni a bemutatkozásra, így például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjai dolgoznak a rajzokon.
A 60 éves évfordulót változatos programokkal ünnepelheti a nagyközönség. A Klebelsberg Kultúrkúriában már megnyitották a 60 év, 60 diakép, 60 grafikus című kiállítást. A február 16-áig látható tárlat egyszerre tisztelgés és emlékezés: a meséket készítő grafikusok – például Gyulai Líviusz, Marék Veronika, Sajdik Ferenc és Zórád Árpád – munkáiból ad válogatást.
A Tranzit Art Caféban március 6-án lesz az a vetítés, amelyen olyan alkotások lesznek láthatóak, mint az 5–8 éveseknek készült, 1975-ös Képek Lenin életéből című diafilm. De emellett láthatjuk a 4. Magyar Képzőművészeti Kiállítás (1954), A szovjet festőművészet (1950) és a Zánkai emlékek (1981) című filmeket is.
Az Örökmozgó Filmmúzeumban minden hónapban mesefilmeket vetítenek: február 15-én az 1950-es, 1960-as évekből, március 22-én az 1964– 1974, április 12-én 1974–1984, május 10-én pedig 1984–1994 között készült diafilmek kerülnek a vászonra.
„Alkoss te is címmel” pályázatot hirdetnek gyermekeknek három korosztályban (meseírás, meserajzolás, illetve árnyjátékkészítés). A beküldési határidő április 20., az eredményhirdetést május 10-én tartják az Örökmozgóban. A jubileumi év záróeseménye november 6-án lesz, a rendezvényen a 2004 és 2014 között készült alkotásokat vetítik. A tervek szerint ekkor tartják majd a Nagy dianapot is, amelynek keretében szeretnék elérni, hogy az ország legtöbb intézményében, iskolákban, múzeumokban, könyvtárakban vetítsenek diafilmeket. Ehhez kedvezményes vetítőgép-vásárlást kínálnak az érintetteknek.
A programokról a www.diafilm.huoldalon lehet tájékozódni.
Hozzászólás zárolva.