Akkor most együtt aludjunk vele, vagy sem?

Régebben az volt a divat, hogy a gyerekeket már korán önállóságra és önálló, külön szobában alvásra szoktatták, hogy lehetőleg mihamarabb átaludják az egész éjszakát, még ha mindezt csak sírás árán is sikerül elérni. Az idők folyamán az anyákat sikerült is meggyőzni arról, hogy a folyamatos 10-12 órás alvás a kicsinek elemi szükséglete, enélkül napközben fáradt lenne, neki is az a jó, ha alszik. Ez a gondolkodás azonban nem azért alakult ki, mert a babának valóban ez lenne az érdeke, hanem azért, mert az anyák hamar visszamentek dolgozni, és az átvirrasztott éjszakák és a munkába járás nem férnek meg egymás mellett.

A csecsemőnek valójában elemi érdeke, hogy minél többet legyen az anya közelben, éjjel és nappal egyaránt. Az újszülött éjszaka is megéhezik, hiszen az anyatej hamar kiürül a pocakjából, ezért az életben maradáshoz szükséges számára a szopizás.

Nagyjából 3 hónapos kor körül ez az igény alábbhagy, és 1-2 nyugodtabb hónap következik, a fogzás időszakában azonban ismét elkezd felébredni a baba, fájdalmas ínye, mozgolódó fogacskái zavarják az álmát, az anyatej pedig kiváló fájdalomcsillapító, és megnyugtatja, újból álomba ringatja a kicsit.

Féléves kor után a felgyorsult mozgásfejlődés és a világ iránti érdeklődés keltik fel a babát álmából. Nem is hinnénk, mennyire megviseli ez a korszak pszichikailag: mindent lát és hall, de sok mindent nem ért még, a zajok, a zenék, a fények ijesztők  számára, mindeközben elkezd kúszni és mászni, feláll, mindennap újabb részleteket fedez fel a világból, és ezt a sok élményt álmában dolgozza fel.

Aztán 9-10 hónapos kor körül rájön a baba, hogy ő és az édesanyja nem ugyanaz a személy, ekkor folyamatosan keresi velünk a kapcsolatot, bújósabb lesz, és éjszaka is gyakrabban tart igényt a szolgálatainkra. A járástanulás időszaka is megviseli, hirtelen kitárul előtte a világ, ilyenkor is gyakrabban riad fel álmából.

Kétéves kor körül elkezd félni a sötétben, ekkor is fokozottabban igényli, hogy velünk alhasson.

Biztonságos együtt alvás
Nem fogok-e ráfeküdni? Nem nyomom-e össze éjszaka? Nem fog-e belegabalyodni az ágyneműbe? Ezek a kérdések sok anyukát foglalkoztatnak és aggasztanak. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy nem fekszünk rá a picire, és nem nyomjuk össze. Vizsgálatok bebizonyították, hogy a kisgyermeke mellett alvó édesanya éberebben alszik, és már az egészen apró légzéskimaradást is észreveszi! Az ágyneműt viszont érdemes jól megválogatni, ha egészen kicsi babával alszunk együtt, ne tegyünk a feje alá párnát, és lehetőleg kellő hézagot hagyjunk a kicsinek a mi párnáink között is, hogy ne tudja aláfúrni magát.

Nem fog rászokni?
Amikor eljön az ideje, a kicsi magától elköltözik majd ágyunkból. Ez az önállósodás része. Néha megkérdezhetjük tőle, hogy szeretne-e saját ágyat kapni, vagy a saját szobájában aludni. Az is előfordulhat, hogy a saját ágy gondolata nem tetszik neki, és inkább szivacson alszik szívesen, ettől sem lesz semmi baja, minket viszont megnyugtathat a gondolat, hogy nem eshet le éjjel az ágyról.

Ne lepődjünk meg, ha 2–6 éves kora között gyermekünk olykor vagy rövidebb-hosszabb időszakokon át hajnalban mellénk bújik, ez teljesen természetes igénye a gyermeknek.

Nem fog-e túlságosan kötődni?
A gyermekek természetüknél fogva kötődnek a szüleikhez. Szükségük van a kötődésre, hiszen az első években mindent a szüleiktől tanulnak meg, a szüleiken keresztül ismerik meg a világot, a szülők viselkedését, szokásait utánozzák, és a biztonságot is a szülők jelentik nekik. Ha elvesszük tőlük az éjszakai gondoskodást, ha hagyjuk magukban sírni őket, akkor megrendül a szülők iránti bizalom. A mindennapokban talán nem fog feltűnni a különbség a szüleivel együtt alvó és a sírással alvásra szoktatott gyermek között, ám kamaszkorban, felnőttkorban már biztosan jelentkeznek a különbségek. Sőt: létezik olyan felmérés, amely bebizonyította, hogy az együtt alvó, a kötődésre alapuló nevelés elvei szerint nevelt gyermekek kevésbé lesznek hisztisek, nehezen kezelhetők!

Mi lesz a házasélettel?
Sarkalatos pontja az együtt alvás elleni törekvéseinknek, hogy vajon apa mit szól majd a dologhoz. Sok szülő úgy szereti szervezni a napokat, hogy a gyerekek korán lefekszenek, az este pedig a szülőké, és ilyenkor van  idő a házaséletre is. Ezen az együtt alvás sem szükségszerűen változtat. Megtehetjük, hogy a picit este a saját ágyába fektetjük, és csak akkor kerül át közénk, amikor először felriad, vagy amikor mi is aludni térünk. Az is lehet, hogy a kicsit este a mi ágyunkba fektetjük le, a szexuális életet pedig a lakás más pontján éljük.

Kutatások bebizonyították, hogy az együtt  alvás során az anyai szervezetben nő a prolaktin hormon mennyisége, ami segít mélyebben aludni, és nyugtatóként is hat, így nyugodtabban tudunk viselkedni a fárasztó időszakokban.

Ha nem tudunk a kicsivel együtt aludni, mert nem elég nagy az ágy, esetleg apa vagy a mi számunkra kényelmetlen ez a helyzet, a folyamatos éjszakai mászkálás elkerülésére számos módszer létezik. Például:
● a kiságyat tehetjük az ágyunk mellé is, így pillanatok alatt odavehetjük magunk mellé a kicsit, ha felébred,
● 4-5 hónapos korig akár mózeskosárban vagy bölcsőben is aludhat az ágy mellett, így akkor is elfér, ha szűkebb a hely,
● amikor már nagyobb, matracot tehetünk a földre, és ezen bújhatunk össze, amikor igényli,
● ha apát nagyon zavarja a gyerek az ágyban, átmenetileg kiköltözhetünk a családi ágyból, és együtt aludhatunk a picivel egy másik kanapén, vagy földre fektetett matracon. (Forrás: kismamablog.hu)