Vigyázz magadra, fiam!

A szeptemberi iskolakezdés előtti hetek sok egyetemista családjában feszültséggel teliek, főleg azoknál a családoknál, ahol a gyermek most költözik el elsőként a szülői házból kollégiumba, albérletbe, esetleg saját új otthonba. Szinte minden szülő rémálma, hogy ha a gyermeke egyszer felnő, üressé, tartalmatlanná válik a családi fészek. Különösen mélyen érinti e kérdés az egyedülálló szülőket, akik úgy vélik, „feláldozták” az életüket a gyermekükért.

„Amikor a felnőtt utód közli, hogy a saját lábára áll, legtöbbször beindulnak az emberi játszmák, miszerint a szülő nem akarja, hogy az imádott gyermekével kialakuljon a felnőtt kommunikáció, hanem az a cél, hogy őt minél inkább gyermek szerepben tartsa. Ettől a gyermek ingerültté, néha agresszívvá válik, mert ő éppen ebből a szerepből szeretne kitörni és azáltal, hogy elbeszélnek egymás mellett megromolhat az addig jó viszonyuk.
Mi a helyes megoldás, ill. egyáltalán van-e egységesen követhető kiút a szövevényes érzelmi szálak összekuszálódását követően? Lehet-e tanácsot adni az  elfogult, felnőtt utódjához görcsösen ragaszkodó szülőnek? A válasz az, hogy nincs egységes, követendő megoldás.
A kérdést négy dolog orvosolhatja: a türelem, megértés, elfogadás  és a szeretet. Az elengedés művészete teszi széppé a szülő és a felnőtt  gyermek kapcsolatát, azaz annak elfogadása, hogy nem szeretetlenségből ered az ifjú  önállóságra való törekvése, önmegvalósítási kísérlete, hanem ez az egyéniségéből  adódik” – mondta dr. Szöőr Anna jogász-pszichológus, aki a „mamahotel” effektusra is tud megoldást.

„A kulcsszó minden ez esetben a spontaneitás. Ne a szülő ‘toloncolja ki’ idő előtt  a mamahotelben élni vágyó gyermeket, de ne is kösse magához, ha eljön a leválás ideje. Döntsön ebben az ifjú érettsége, felelősségérzete és bízzunk abban, hogy a szülő által nagyjából két évtized alatt lerakott erős  alapokra a gyermek már egyedül is tud stabil várat építeni. Hiszen ekkor igazán életképes” – tette hozzá a szakember.