Angyali üzenet: hiába adsz, ha elfogadni nem tudsz

Advent második hete a mértékletességé, és angyala révén a reménységé is. A reményé, amely hitünk és tapasztalatunk szerint mindig utoljára hal meg. A reményé, ami néha csalfa és vak, időnként persze el is hagy, ám mégis inkább éltet, és a legváratlanabb pillanatainkban is képes örömtelin megcsillanni, s talán ezért a legnehezebb helyzetekben sem adjuk fel…  

Kell a remény, a jó után esengő kellemes várakozás, a feltételezés, hogy egyszer minden jól fog alakulni, hogy veszteségeink után is kimászunk a gödörből, kigyógyulunk a súlyos betegségből, szerencsésen megússzuk a vizsgákat, csalódás után is találunk új társat, és békességben nevelhetjük a gyerekeinket…

Ám minél közelebb jutunk a remélt jó eléréséhez, mégis valami furcsa nyugtalan érzés kerít hatalmába bennünket. A félelem, hogy mi lesz, ha a képzelt, vágyott dolognak éppen az ellenkezője következik be?
Ha pedig a reményeink szerint alakul minden, akkor azon aggódunk: vajon ez meddig tart, hol itt a csapda, mikor kell majd megfizetnem ezért?

Te magad vagy a csapda! – súgja a füledbe most a Reménység angyala.
Itt az idő, hogy megszabadulj a félelmeidtől, söpörj ki minden múltbéli sérelmet, aggódást, dühöt, irigységet és minden rosszindulatot a szívedből.  Bocsáss meg azoknak, akik ellened vétkeztek, engedd el, akik már csak fájdalmat okoznak, akik visszahúznak. Szabadulj meg minden benned lévő gonosztól! A csalódások ellenére is bízz újra, nyisd ki a szíved, és tudj újra be- és elfogadni.

Amíg magadon nem segítesz, és nem változol, addig másokon sem tudsz segíteni, de változtatni sem.
Advent második hetében azt üzeni a Reménység angyala, hogy a jótékonykodások közepette többet törődj magaddal! Fogadd el a feléd nyújtott kezet, légy hálás, ha törődnek veled, menj elébe, és örülj az új lehetőségnek, ne szégyelld, ha jól érzed magad és örülsz a mának.

Nem az a szégyen, ha adni nem tudsz, hanem az, ha befogadni, elfogadni nem vagy képes…

„Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.” (Babits M)

Békés várakozást!