50 után is még előttünk az élet!
A tini korosztálynak már „öregek”, az idősek szerint még előttük az élet… De vajon hogyan érzik magukat a saját bőrükben az 50-esek? Mire készülnek; a „boldog” nyugdíjas évekre, avagy egy izgalmas újrakezdésre?
A középkorúak többsége napjainkban krízisként éli meg ezt az időszakot. Ebben közrejátszik az is, hogy a társadalom "már lemondott" róluk, mint munkavállalókról, minden megszerzett tudásukkal, bölcsességükkel, tapasztalatukkal együtt. A szemmel látható testi változások, mint a ráncosodás, elhízás, bőrproblémák, hajritkulás és őszülés, valamint egyéb egészségi problémák, mint a menopauza, a látás-, hallásromlás, szexuális energia csökkenése, inkontinencia és más, gyakrabban előforduló betegségek miatt, – korukat végérvényes értékvesztésnek fogják fel.
A családban is felborul a hosszú ideig megszokott rend, a gyerekek kirepülnek, netán párkapcsolatukból is eltűnik az, akivel hosszú ideig együtt osztották meg az ágyukat és gondjaikat.
A legutóbbi felmérések szerint 65 éves korban a férfiak és nők 25 százaléka esik a nehezen megélt testi-lelki változások miatt,- súlyos depresszióba.
Ne várjuk tétlenül tehát, hogy az elmúlás érzése hatalmába kerítsen bennünket, hanem tekintsük az 50-es éveinket az új, pozitív lehetőségek időszakának. Egy gyors számvetéssel mérjük fel értékeinket, ügyeljünk külső és belső megjelenésünkre és legyünk készek és nyitottak a változásra – bíztatnak erre a lélekgyógyászok is.
Az utóbbi időkben a média és különösen a bulvár sajtó is erre szólítja fel az 50-eseket. Sztárok csillognak, villognak a címlapokon, ki a maga természetességét, ki a plasztikai műtétek jótékony hatását felvállalva. Sokan a pozitív gondolkodást és a lelki egészséget hirdetik megoldásként, mások pedig egy új párkapcsolatban látják az új élet kezdetét.
Ez utóbbi valóban nagyon jó megoldásnak tűnik…
Netes fórumokon, baráti beszélgetéseken és a "szakirodalomban" azonban pro és kontra szólnak az 50 felettiek új kapcsolatairól.
A férfiak bátrabban, a nők már jóval óvatosabban vágnak bele. Ennek az lehet az oka, – jutottak a bölcs megállapításra,- hogy az "átlag" férfi nehezebben viseli a magányt, nő nélkül elhagyatottnak érzi magát, igényli a rendszeres gondoskodást. Igyekszik egy "jóravaló", szorgalmas nőt találni, aki a háztartási munkák szerelmese, mindamellett, hogy megértő lelki társ is.
Hozzászólás zárolva.