A férfiak anyát keresnek, nem csak szexpartnert!

Az állatvilágban, ideértve az embert is, versengés folyik annak érdekében, hogy az egyén ill. a csoport minél hatékonyabban, minél több példányban tudja génjeit átörökíteni. A cél érdekében használt stratégiákat elsősorban az utódok száma és az utódgondozásba fektetett energia határozza meg. Az emberek viszonylag kevés számú utódot hoznak létre és a nevelésre, gondozásra fordított energia mennyisége jelentős. Különbség van azonban a férfiak és a nők párválasztási stratégiája között, amit a két nem eltérő biológiai adottságai határoznak meg.
A nőnek a siker – vagyis az utód – érdekében kilenc hónapig kell testében gondoznia gyermekét, majd a szülés, szoptatás feladata is ráhárul. Ezért az anya már a fogamzás pillanatában jobban el van kötelezve az utód iránt, mint az apa. Ennek megfelelően olyan partnert keres, aki nem csak nemzőképes, de a hosszú ideig gondozásra, támogatásra szoruló gyerek felnevelésében is segítséget tud nyújtani. Ezért azok a férfiak lesznek legesélyesebbek a nők kegyeinek elnyerésében, akik vagy már rendelkeznek az erőforrásokkal, vagy vélhetően meg tudják azokat szerezni, tehát pl. testileg rátermettek ill. ambiciózusak. Így fontos szempont lesz a szocio-ökonómiai státusz, ami igencsak együtt jár az életkorral, így az idősebb férfiak preferálása minden kultúrában általános.

Versengés a partnerért

A férfiak ezzel szemben inkább a rövid-távú stratégia hívei, hiszen úgy tudják maximalizálni szaporodási sikerüket, ha minél több nővel "párosodnak". A nők kiválasztásában számukra a nemzőképesség kulcsingere a meghatározó, vagyis hogy a nő kora és egészsége alapján alkalmasnak tűnjön az utódnemzésre. Ilyen kulcsingerek a sima bőr, dús ajkak, vagy a derék és csípő megfelelő aránya.
A nők és férfiak tehát egészen más külső és belső jellemzőket keresnek leendő partnereikben, és a másikért folytatott versengésben az is kiderül, mit kell hangsúlyozniuk a siker érdekében. A fentieknek megfelelően a nők az egészségüket, fiatalságukat hangsúlyozzák, és az az érdekük, hogy széles körben felkeltsék a férfiak érdeklődését, hogy válogatni tudjanak, és csak akkor kötelezik el magukat, ha az aktuálisan rendelkezésre álló felhozatalból a lehető legjobb partnert kiválasztották. A férfiak ezzel szemben teljesítményeiket és anyagi lehetőségeiket teszik a nők számára nyilvánvalóvá. A drága autó a státuszt, míg az izmok a fizikai erőnlétet, a védelemnyújtás képességét hivatottak jelezni. Az evolúciós pszichológia szerint tehát párválasztási stratégiáink veleszületettek, és ténylegesen irányítják is cselekedeteinket, és felismerhetőek párválasztási, házasságkereső viselkedésünkben. Igazolták, hogy a kultúra és a divat sem nyomja el ezeket a stratégiákat, arra is találtak bizonyítékot, hogy ezek a stratégiák valóban ma is hasznosnak tekinthetők, mivel a fenti elvek szerint köttetett házasságok stabilabbak, és több gyermekkel büszkélkedhetnek, mint azok, amelyek nem felelnek meg az evolúciós elveknek.