A féltékeny embert el kell hagyni!
A féltékenység, betegség. Nehezen vagy szinte alig gyógyítható. A féltékeny embernek nincs egy nyugodt pillanata, és önkéntelenül partnere zaklatottságáról is gondoskodik. Mi a megoldás?
Hamis filozófia, mely szerint a féltékenység természetes.
Érvelések szerint, ha valaki szereti a párját, akkor féltékeny rá, szeretné megtartani, kicsit uralni. Létezik olyan szemlélet is, miszerint "a párom a tulajdonom is egyben", és úgy kell őrizni, mint a házamat. Csakhogy a tárgyakkal ellentétben a partnernek van személyisége, önálló tudata és szabad akarata. Ennek csorbítása ellenállásba ütközik. A féltés és aggódás – ami tényleg természetes – nem lehet azonos a féltékenységgel és az uralkodással, a számonkéréssel.
Szerelem vagy birtoklási vágy?
A féltékenységet sokszor az önmagunkkal való elégedetlenséggel vagy a birtoklási vággyal azonosítják. Persze ez nem minden esetben helytálló: egy szeretettel teli kapcsolatban természetes emberi reakció a szerelemféltés, a félelem attól, hogy az ember, aki legnagyobb bizalmunkat élvezi, visszaél helyzetével. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy csupán tévképzeteket kergetünk a sötétben. A férfiak féltékenysége egyértelműen megállapítható, hiszen nyílt lapokkal játszanak, kinyilvánítják nemtetszésüket. Ugyanakkor a féltékeny nő burkolt kérdésekkel igyekszik fényt deríteni a férfi vélt, vagy valós félrelépéseire. Titokban elcseni a telefont és meglesi a híváslistát, vagy éppen előzékenyen felajánlja, hogy rendet rak az íróasztalon – hátha talál valami érdekeset.
Csak a nők féltékenyek?
A férfiakat ismerve nem csoda, hogy a nők a féltékenyebbek. Általában pont a férfiak őrülnek meg párjuk féltékenységétől. Vajon miért lehet ez? Talán azért, mert a férfiak megfordulnak a nők után, ráfütyülnek, vagy éppen csak úgy bámulják, hogy majd’ kiesik a szemük. Persze ez mindaddig senkit nem érdekel, amíg nem kedvesük jelenlétében teszik, mert akkor már "pofátlanság".
Nem csoda hát, hogy a férfiak azok, akik betegségnek tekintik a féltékenységet, és hisztisnek a féltékeny nőt. Mert ha netán egyszer is elismernék, hogy igen, ez valóban kellemetlen lehet a partner számára, akkor felhagyhatnának a bámulással. Mindazonáltal a férfiak között találni a legelfajultabb féltékenység képviselőit. Míg egy nő legrosszabb esetben megcibálja a vélt vagy valóban létező szerető haját, esetleg zaklatja telefonon, addig az extrém módon féltékeny férfiak a párjuk fizikai bántalmazásától sem riadnak vissza.
Hozzászólás zárolva.