A vén mackó és a buta liba állatságai…

Csodálatos nyelv a magyar.

Szerelmes hangulatunkat, haragunkat, döbbenetünket, túlfűtött érzelmeinket még úgy is kifejezhetjük, ha az imádott kedvesünket becézgetjük. Ezt pedig gyakran oly módon tesszük, hogy állatneveken szólítjuk vagy a pillanatnyi helyzetben valamilyen kis- esetleg nagy állathoz hasonlítjuk.

Még az is nyomon követhető, ahogyan ez a házasság évei alatt változik.

Amikor még dúl a szerelem, a lányt csak "nyuszikámnak", kis "csibémnek", édes kis "madaramnak", "galambomnak" (bár e két utóbbi csak a népies közhangulatban és Petőfi verseiben volt gyakori) nevezzük, miközben ő ettől elolvadva ártatlan és tágra nyílt "őzike" vagy "boci" szemekkel hallgatja. A férfiak pedig viszonzásul lehetnek "mókuskák"(ennek egy bizonyos okból különösen örülnek), de lehetnek "mackókák" is, kissé kedvesen utalva az esetleges túlsúlyra.

Aztán ahogy múlnak az évek és csiszolódnak össze a párok, mindenki edződik, felbátorodik, és újabb állatnevek jutnak eszünkbe. A napi problémamegoldások viharában aztán lehetünk először kis "csacsik", vagy a vérmérséklettől függően buta "ökrök", miközben a nők előléphetnek házi "sárkánnyá" is. A féltékenységi játszmákban a férfiak a tyúkot (vagy tyúkokat) őrző vagy éppen tartó "kakas" szerepét kapják, miközben a nők is ki-kilépve a kapcsolatból röpke időre "pillangókká" válhatnak. Ha a nő ügyes, varázsolhat a férjéből nagy papucsos "nyulat" is, aki mindig hűséges "kutya"-ként őrzi, vagy jól nevelt "papagáj"-ként ismételgeti párját.

Ha esetleg 10-15 évig sikerül együtt maradni, előfordul, hogy párunk időnként kissé kapatosan tér majd haza, és akkor egy fura hasonlóság miatt, akár nevezhetjük, részeg "disznó"-nak is. A nők pedig rögtön hülye "tyúkok" vagy buta "libák" lesznek viszonzásul, ha a látványt szóvá teszik.

Az együtt töltött kemény évek alatt persze lehetünk szorgos "hangyák" és "méhecskék" is, akik ügyesen összekuporgatják a házra, az élelemre és a kocsira valót. A munkahelyen pedig igahúzó "barmokká" is válhatunk, vagy éppen a főnök és egymás kedvében járó "majmokká", "kaméleonokká"  vagy csúszó-mászó "csigákká".