A bujaság egyre leplezetlenebb bűne, korunk pestise
Ha az 1960-as évekre tehető a tőlünk nyugatabbra élők „szexuális forradalma”, akkor ennek hazai megfelelője a rendszerváltozás óta folyamatosan tart. Vagy ezt már nem is lehet forradalomnak, nemi eszmélésnek nevezni, hanem inkább az érzékek háborújának, esetleg a jó erkölcs elleni terrortámadásnak?
A sajtóterméktől a filmeken át egészen a tusfürdőkig minden árucikk akkor kelendőbb, ha átjárja a fülledt erotika. Már nincs szükség a Bécsből hazacsempészett "szexuális segédeszközökre", hiszen hazai választékunk is rendkívül széles és elérhető.
Elképedt szülők számolnak be arról, hogy már a gyermeküknek gyanútlanul megvett mese-videokazetta is pornográf anyagot tartalmaz, miközben az Internet valóságos tárházát mutatja be a nemi eltévelyedéseknek, és megrázó tudósítások számolnak be a családon belül elkövetett nemi erőszakokról.
Ma már az sem meglepő, ha óvodás gyermekek korukat meghazudtoló szakszerűséggel mesélik el, hogyan születik a kisbaba, vagy ha 10-14 éves kiskamaszok személyesen találkoznak a gólyával. Divatba jött, szinte dicsőségszámba megy a homoszexualitás, a nemi jelleget megváltoztató műtét, és ujjongó tapsvihar köszönti a "pornó Oscar" díjazottjait.
Mindezek mögött pedig nem más, mint a bujaság egyre leplezetlenebb bűne áll.
Feledésbe merült volna a jól ismert szállóige, miszerint "Az embert két dolog különbözteti meg az állattól: az első az evőeszköz használata, a második pedig a nemi élet kontrollja!" ? Úgy tűnik, igen…
A buja emberre ez utóbbi kijelentés nem igaz. Mert a buja ember nem tud őszintén szeretni, nem akarja magát egy életre elkötelezni társa mellett, nem kíván boldogítani, hanem éppen ellenkezőleg: isteníti a szabadosságot, mindig csak kapni, leszakítani kíván. A bujaság nem ismer féket és gátat a nemi kapcsolatban, nem törődik azzal, ha bemocskolja mások becsületét, ha vét az emberi együttélés egyik alapvető és isteni parancsolaton nyugvó szabálya ellen: "Ne kívánd felebarátod házastársát…"
A bujaság bűnében élő Casanovákat csöppet sem zavarja, ha tönkreteszik a velük együtt élők jó hírét vagy becsületes otthonokat dúlnak fel, nem tartanak a nemi úton terjedő betegségektől, sem a felszarvazott férjek dühétől. Csak egyetlenegy cél lebeg szemük előtt: a csábítás élvezete, amely lassanként olyan szenvedélyükké válik, amely eltompítja agyukban a realitás érzékét. A bujaság kigúnyolja a hitvestársi hűséget, értetlenül áll az önként vállalt szűziesség elhatározása előtt, hiszen minden élethelyzetben piszkos fantáziája irányítja.
Hozzászólás zárolva.