Éjjel vad szexgép, nappal aktakukac
A japánok munkaőrületéről és a társadalom nyomasztó teljesítménykényszeréről világszerte legendák keringenek, s az egyetlen dolog, ami a nyugatiak szemében még a távoli szigetország munkamoráljánál is „perverzebbnek” tűnik, az az a mód, ahogyan a japánok kieresztik a fáradt gőzt…
Egy átlagos japán férfi napi 10-13 órát görnyed a vállalati irodaasztalnál, aztán kikapcsolódásképp a szabadidejét is a munkatársakkal tölti, nem a családjával.
Gyakran azért sem lehetséges, hogy délután hazaruccanjon, mert éppen "kiküldetésben van", azaz hónapokra távol kerül otthonától. Így aztán nem csoda, hogy férj és feleség külön-külön, mindegyik a maga útját járva – igaz legtöbbször a fantázia világában – élik ki természetes vágyaikat.
A fantázia alatt pedig a hentai (erotikus manga) világát értem. Az eladott példányszámok alapján a magukra hagyott feleségek kedvence ebben a műfajban az Amour magazin, melyben gyakran közölnek brutális megerőszakolási jeleneteket ábrázoló szituációkat. Hozzáértők szerint a dolog hátterében kulturális okok állnak: Japánban a 19. században a nők feladata egyértelműen az új nemzedék biztosítása volt, s a gazdagabb harcosok megengedhették maguknak, hogy poligámiában éljenek. A házon belül örökös intrika folyt a férj kegyeinek – pillanatnyi – megszerzéséért, a nő állandó féltékenységben élt, de ezt nem mutathatta ki.
Ami azt illeti, a modern idők sok mindenben hasonlítanak a 19. századi történetre. A nők és férfiak ugyan házasok, de sokszor fizikailag és lelkileg is szinte állandó a távolság köztük. A nők általában csupán a diplomaosztótól a férjhez menésig dolgoznak pár évet, aztán a családnak szentelik az életüket.
A féfiak pedig egyfajta "szexuális nyugtalanságban" élnek. Fantáziavilágukat a 17 év körüli, matrózruhás, hosszúcombú lánykák töltik ki, a való életüket pedig gyakran a dominák.
A japán üzletemberek, vezető pozíciójú férfiak olyan elképzelhetetlen nyomás alatt élik az életüket, hogy úgy érzik, a stressztől már csak egy kreatív és brutális nő keze alatt szabadulhatnak meg.
A japán szadomazót a 16. századi kínzásmesterek és technikái ihlették. Képviselői legendásak voltak arról, hogy egyetlen érdes kötéllel, az idegpályákat változatos sorrendben elszorítva, gyötrelmes halálba vezessék az áldozatot.
A dominák Japánban évekig tanulják veszélyes mesterségüket, ám csak másodállásban luxus kötöző-korbácsoló-mesterek. Többségük olyan nő, aki fittyet hányva az előírt, szenvedő anyuka szerepének -egyedülálló, erős egyéniségű író, festőművész vagy táncos. Tokióban becslések szerint ma mintegy 30 hivatásos domina dolgozik, nem is olcsón: egyetlen feszültségoldó szeánsz ára elérheti a 400 dollárt is.
Hozzászólás zárolva.