A szűzi fogadalom újból érték lehet?

Mindig így történik: a nagy szabadság korában csak önmegtartóztatással lehet feltűnő, a tömegből kitűnő, "egyetlen és egyedi" az ember. S valóban, valljuk meg őszintén: nem épp erre, az eredetiségre vágyunk mindennél jobban ebben a tömeggyártáson alapuló világban?

Miközben a házasság előtti szexuális kapcsolat mára már elfogadott, sőt a jó párválasztás zálogaként tűnik fel előttünk, Amerikából új mozgalom indult el. Fiatalok tömegei fogadkoznak, hogy házasságig önmegtartóztatóan élnek, akik pedig erről már lekéstek, "második szüzességi" fogadalmat tesznek.

A mai lányok kettős érzelmekkel küzdenek a szüzességgel kapcsolatban. Egyrészt a fogamzásgátló tabletták és egyéb, betegségek ellen is védelmet nyújtó eszközök feltalálása végett vetett a szüzesség divatjának, s azóta a szex mint próbakő szerepel a párok életében: ha itt nem illenek össze, azt jobb mielőbb tudni. Másrészt azonban, miközben valljuk, hogy igenis jogunk van akárhány férfit kipróbálni, azért néha támadnak romatikus gondoltaink, melyek az ellenkező irányba húznának: az első alkalom esetleg csalódás volt, s eszünkbe jut, talán jobb lett volna várni arra, akit igazán szeretünk. Mindenesetre ott kísért a modern lányban is a nagy Ő, akiért azt a bizonyos megismételhetetlent szerettük volna feláldozni, mikor még hittünk az egészben…

És persze a szűzi fogadalom, ha szigorúan vesszük a vallás szavát – lásd pl. a Kóser szex c. könyvet – a férfiakra is vonatkozik. Ekkor pedig elgondolkodtató az is, vajon nem jobb-e úgy kitárulkozni valakinek, kiadni testünk-lekünk legintimebb kincseit, hogy tudjuk: nem méri őket össze senkiével. Nem hasonlítgat másokhoz. Mert "egyetlen és egyedi" vagyok számára és ő nekem.

DDL