Feszes nagy mell, kicsi kerek fenék és hosszú haj…

Az ideális férjjelölt 24-30 éves, 180-190 cm magas, 70-80 kg súlyú, atletikus testalkatú, nem kopaszodik, intellektuális külsőt kölcsönző divatos szemüveget visel, jól ápolt és rövidre trimmelt szakálla van, kétdiplomás, családi autót vezet és van saját háza. Az ideális feleségjelölt 22-28 éves, 170-180 cm magas, 50-60 kg súlyú, feszes és nagy mellei vannak, kicsi kerek feneke, derékig érő selymes haja, minden szakácskönyv tartalma a fejében van…

Sokan így gondolkodnak a házastárs-választásról. Mintha az csak egy személytől függne, mintha létezne egy személy, aki minden elvárt kritériumnak maradéktalanul megfelel, nekünk meg csak az a dolgunk, hogy rátaláljunk és magunkba bolondítsuk. Pedig a valóság egészen máshogy néz ki. A varázsszó a kompatibilitás. Mennyire illünk össze egymással, mennyire vagyunk kompatibilisek? De miben kell összeilleni, mi teszi ki a kapcsolat summáját? 10 területe van a házasságnak, amelynek egyensúlyától függ a pár boldogsága: a kapcsolat iránti elvárások, kommunikáció, konfliktuskezelés, pénzügyek, szabadidő, szexualitás, szülői szerep, család és barátok, szerepértelmezés és lelkiség. Minél több területen egyezünk egymással, annál nagyobb az esélyünk a négycsillagos, boldog, hosszú életű házasságra.

A négycsillagos választás

* * * *
David Olson kutatásai azt bizonyítják, hogy a legboldogabb párok minden területen összeillenek egymással, azaz hasonlóan vélekednek. Ez nem azt jelenti, hogy ők egyformának születtek, inkább arra utal, hogy sokat és jól beszélgetnek egymással, így a kapcsolatuk minden (de legalábbis a legtöbb területén) közös megegyezésre tudnak jutni egymással. Bármelyik területet is nézzük a tízből, mindegyik az erősségeik közé tartozik. Eleven, növekvő, vitális kapcsolatban állnak egymással. Jellemző módon ezt a környezetük is észreveszi, ezért a házasságkötés hírét úgy a szülők, mint a barátok általában nagyon pozitívan fogadják. Nekik van a legnagyobb statisztikai esélyük arra, hogy boldogok lesznek egymás mellett és nem válnak el. Többségük nem élt együtt a házasságkötés előtt, tehát volt lehetőségük mindenféle nyomás (megélhetés, lakbér, stb.) nélkül ismerkedni egymással és hosszan beszélgetni, tervezni a közös jövőt. Régimódi megfogalmazásban: udvarolni. Egy amerikai vizsgálatban a házasulandó párok 28%-a tartozott ebbe a csoportba.