Akkor most beszéljünk az örömteli szexről! Ha mindenki itt van….

Gyakran azt gondoljuk, hogy a szexualitás csak a mi házasságunkban okoz konfliktusokat. Meglepődnénk, ha tudnánk hány férfi teszi fel magának a kérdéseket: „Vajon velem van a baj, hogy ilyen sokszor kívánom a szeretkezést? Lehet, hogy szexfüggő vagyok? Miért nem tudom már felizgatni a feleségem?  A nők pedig aggódva gondolnak arra, hogy talán frigidek, hogy ilyen kevésszer van kedvük a szexhez?

Számtalan filmben jelenik meg a sztereotípia a szexuálisan ellaposodott házasságról, ahol nem tombol már a szenvedély, a férj az ágyban inkább olvasgat, a feleség pedig fejfájásra hivatkozva fordul a másik oldalára. Sok fiatal fantáziájában a házasság egyet jelent a szenvedély, és az egymás iránti vágy kihűlésével. A kutatások szerint a szexuális együttlétek intenzitása az évek előre haladtával valóban csökken, mégsem törvényszerű, hogy házasság vágyölő hatású legyen. Sok házastársi kapcsolatban működik jól, mindkét fél számára kielégítően a szexuális élet, persze ez nem jelenti azt, hogy a gyakorisága nem változik. Számos kapcsolatban viszont állandó feszültség, és sérelem színtere a testi kapcsolat.

Nem egy nyelvet beszélünk?
A szex az esetek túlnyomó részében a kapcsolatok megbízható fokmérője. Nem tarthatjuk jól működőnek azt a házasságot, ahol ez a terület mindkét fél számára frusztrációk forrása. Egyértelműen halálra ítélt az a kapcsolat, ahol nincs már testi együttlét. A konfliktusok jó része megoldódna, ha a párok tisztában lennének egymás igényeivel, vágyaival, a férfiak beszélnék a nők „nyelvét”, a nők pedig a férfiakét.
A két nem szexszel kapcsolatos eltérő nyelvhasználatával szótárakat lehetne megtölteni. Melyik férfi tudja vajon, mit jelent mikor asszonya azzal a rejtélyes szóval utasítja el közeledést, hogy nem elég „romantikus”. A feleségek pedig nincsenek tisztában azzal, hogy a „gyengédségre vágyom” kijelentés, a férjek szótárában egyenlő a szeretkezésre való felhívással. Ha nem beszélünk egy nyelvet törvényszerű, hogy csalódunk egymásban.

A szexualitással kapcsolatos konfliktusok jó részének eredete az a vélekedés, hogy „ugyanolyan erős testi vággyal rendelkezünk”. Ez már csak azért sem lehet így, hiszen a férfi, és a nő biológiájában alapvető eltérések vannak. A libidóért felelős hormonok szintje a férfiakban állandó, míg a nőknél ciklikus ingadozást mutat. Egy férfi így természetesebben sokkal többször áll készen egy kis „összebújásra”, mint felesége. A férfiak gyakrabban gondolnak a szexre, és nemi vágyuk kevésbé függ a kapcsolat aktuális állapotától, vagy aktuális érzelmeiktől.
Egy nő először beszélgetni, kapcsolódni szeretne, és gyengédségre vágyik, a férfinek pedig maga szex a gyengédség és a kapcsolódás.
A férfi hamarabb kerül izgalmi állapotba, számára sokszor elég a látvány, a nők vágyának felkeltése viszont sokkal összetettebb, nehezebben körülírható. Egy feleséget ritkán izgat fel egy erotikus fotó, vagy egy férfi alsónadrág, neki fontosabb, hogy a férje hogyan viszonyul hozzá érzelmileg. Kielégítőnek érzi e a kommunikációt, a szeretet kimutatását társa részéről. Talán ezt fejezi ki homályos értelmű „romantika” szó, melynek hallatán a férfiak képesek a falra mászni. Biztonságérzet, kommunikáció, gyengédség hiányában a női libidó nem működik. A legkisebb stressz is kizökkenti a vágyakozó hangulatból. Ha stresszes a munkahelye, ricsajoznak a gyerekek a szomszédszobában, vagy nincsenek kifizetve a számlák ne várjuk, hogy nőnket minden zökkenő nélkül ágyba vihetjük.

A férfiaknak a szex sokszor egyenesen feszültség levezetést jelent, így nehezen toleráljuk, személyünk elutasításaként érzékeljük feleségünk húzódozását. A férjeknek nem szabad elfelejteniük a jól ismert bölcsességet: A női vágy nem a két láb, hanem a két fül között keletkezik. A férfiak ne gondolják, hogy a nők nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha sokszor kell elutasítaniuk a társukat! Ha nem beszéljük meg ezeket a feszültségeket, a nemi élet könnyen görcsössé válhat, amelyben mindkét fél úgy érzi teljesítenie kellene, de nem tudja hogyan. Osszuk meg egymással, hogy hogyan működünk, mi esne jól nekünk! A nők ne szégyelljék, hogy inkább vágynak a gyengéd simogatásra cirógatásra, mint combok és a mellek markolászására, a férfiak pedig beszéljenek arról, hogy az erősebb, direktebb ingerlést szeretik, és élvezik párjuk látványát szex közben!

Mit tegyünk hát, hogy házasságunkban, kapcsolatainkban megőrizzük a szenvedélyt és az örömteli szexuális életet?

• Ápoljuk az érzelmi kapcsolatunkat! Mutassuk ki minél többször, minél többféle módon szeretetünket!
• Beszélgessünk a szexszel kapcsolatos igényeinkről, vágyainkról!
• Tartsuk észben, hogy máshogy működünk! Libidónk eltérő erősségű, más dolgok hoznak izgalomba, és nem ugyanolyan úton jutunk el a kielégülésig! Ne vegyük személyünk elutasításának, ha a párunk épen nem vágyik a szeretkezésre!
• Engedjünk időnként társunknak, akkor is, ha épen nincs hozzá kedvünk! A szeretet egyik jele, ha elsősorban a másik boldogságát, jóllétét tartjuk szem előtt! Jó eséllyel ugyanezt fogjuk visszakapni is!
• Legyünk kreatívak, kísérletezőek! Ez a szenvedély ébren tartásának egyik leghatékonyabb módja! Ne felejtsük azonban, hogy mindez biztonságos, pozitív érzelmi légkör nélkül nem fog működni!

Kétségtelen, hogy a harmóniához a mindkét fél kompromisszumára, energia, és idő befektetésre van szükség. Ez a folyamat sokban hasonlít a tánchoz, ami jól tudjuk, hogy egy vízszintes vágy függőleges kifejeződése. A tánc során is állandóan váltakozik a férfi és a nő szerepe, hol az egyik, hol a másik távolodik, vagy lép közelebb. A tánc szenvedélye is folyamatosan ingadozik. Még az oly vérpezsdítő tangó sincs állandóan ugyanazon a hőfokon. A tánc állandó improvizáció, és kreativitás is egyben, ami nélkülözhetetlen a szexuális életben is. Aki ezeket meg akarja spórolni és az érzelemmentes alkalmi kapcsolatokba menekül, soha nem fogja megtapasztalni az eggyé olvadás felemelő érzését, érzelmi elsivárosodás lesz az osztályrésze.(Forrás: pszichologuskereso.hu)