Hol a biztonság mostanában?
Mindenki szorong. Van, aki adott helyzetekben, van, aki helyzettől függetlenül bizonytalanodik el önmagában. A könnyed túllépéstől, az egész napos rágódásig, vagy akár a teljes leblokkolásig tart az állapot. Miközben mindenki valami kapaszkodót szeretne.
Sokszor megmagyarázhatatlan bizonytalanságérzés, ellenérzés, lesz úrrá rajtunk. A szorongás a láthatatlan veszéllyel szemben mutatott szubjektív reakció. Rendszerint az okai mélyen gyökereznek és felszíni feloldásuk legtöbbször csak átmeneti megnyugvást jelent. A bizonytalanságérzéssel együtt jár a világra adott negatív, ellenséges attitűd és védekezésképp kialakított reakciómódok.
A szorongás tartós feloldása általában személyre szabott, külső segítséget igényel, viszont felismerése támpontot nyújthat reakcióink megértéséhez.
Igaz, meleg szeretet, a pozitív érzések és a megfelelő figyelem hiánya a gyermekkorban kialakít egy olyan attitűdöt, ami végig kísér az egész életen. A gyermekként megélt „nem vagyok elég jó” és „nem kellek” érzetet a felnövekvés során a szociális helyzetek is megerősítik.
Az önmagában és másokban bizalmatlan ember az ártatlan tréfát is elutasításnak, kritikának veszi. Fokozott érzékenysége sértődékenységben nyilvánul meg. Ebből fakadó vélt, vagy valós sértések pedig egyfajta alapszorongás kialakulásához vezetnek. Ez az alap érzésvilág meghatározza, hogyan értékeli önmagát és a világot. Ezt a viszonyulást a csalódások tovább erősítik, ezzel az öngerjesztő folyamatot fenntartva.
Védekezésképp a lélek többféle módon kereshet megnyugvást a szorongással szemben.
- Pozitív érzelmek megszerzése. – „Ha szeretsz, nem bántasz.”
- Önalávetés és a saját vágyak háttérbe szorítása.- „Ha mások igényeihez alkalmazkodom, nem bántanak.”
- Hatalom és siker megszerzése. Elismerés, birtoklás és irányítás ad biztonságot. – „Ha hatalmam van, nem bánthatnak.”
- Visszavonulás. Függetleníteni magunkat másoktól. – „Ha csak magamban bízok, nem érhet csalódás.”
Ezek által megteremtett biztonságérzet csak időleges és hamis illúzió. Az szeretetéhség és az önalávetés függőséghez, a visszavonulás nem kívánt távolsághoz, a hatalom hajszolása folytonos elégedetlenséghez vezet.
Egyik esetben sem a saját vágyaink érvényesülnek. Hiszen a megerősítés folytonos keresése nem teszi lehetővé, hogy a saját igényeinkre is odafigyeljünk. A másikhoz való viszonyítás – akár a közelség, akár a távolság fenntartása érdekében – meghatározza önmagunk megélését, döntéseinket és cselekedeteinket. Mind a saját bizonytalanságérzetünket tartják fenn, az időleges megnyugvás álcájával. Ismétlődő visszatérésük bizonyítja a szorongás fennmaradását.
A bizonytalanságérzés tartós megszüntetéséhez a biztonságérzet délibábjának az elengedése szükséges. A dolgok változnak az idő múlásával. Az alkalmazkodási képesség, a rugalmasság és a nyitottság tud elvezetni az időleges, de rendszerű stabilitás érzetéhez. Ez a szemléletváltás tud hozzásegíteni a szorongások csökkenéséhez, avagy az elbírhatóságuknak a megéléséhez. Annak a bizonyosságának a megtapasztalásával, hogy „szorongok, de el fog múlni”, elindulhat egy pozitív megerősítő kör.
Ha önmagamban kezdek bízni és nem kívül keresem a megoldást egyre több helyzetben válik mérvadóvá a saját szempontom. A megerősítéseket belül keresve lehet a bennünket körül vevő világot is biztonságosabbnak megélni. (Forrás: pszichologuskereso.hu)
Hozzászólás zárolva.