„Lemetszettem fülemet, s szeretőmnek adtam”
Van Gogh életének leghíresebb fejezete kétségkívül az, amikor levágta saját fülét, s szeretőjének adta. De vajon valós volt-e a világhírű festő kalandja? A művészettörténészek a mai napig nem tudják az igazságot.
1988 októberében Van Gogh meghívta házába Paul Gauguint, ám együttélésük egyáltalán nem volt zökkenőmentes. Ittak, veszekedtek, bordélyházba jártak, majd december végén végleg összevesztek. Van Gogh egy poharat vágott társa arcába, majd egy borotvával üldözte az ajtóig. Ezután pedig levágta saját fülét, amelyet prostituált szeretőjének adta. Hogy a történet igaz-e, nem tudhatjuk, ugyanis utólag sem Van Gogh, sem pedig Gaugin nem tudta felidézni az eseményeket, annyira sokat ittak.
A történelem másik nagy „fülbaja”, Beethoven siketsége azonban tény, ő maga is vallott erről: „Mégsem bírtam azt mondani az embereknek: beszéljetek hangosabban, kiáltsatok – hiszen süket vagyok. Hogyan is vallhattam volna be épp annak az érzékemnek gyarlóságát, melynek énbennem tökéletesebbnek kellene lennie, mint másokban”
Az idős mester már siket volt, amikor a IX. szimfóniája elkészült, de a bemutatón részt vett: a mester a közönségnek háttal, a zenekarban ülve a partitúrával a kezében követte az előadást és nem vette észre a mű befejezését és a közönség tapsait. A nagy nevű bécsi énekesnő: Carolina Unger, aki a szerző kívánságára a bemutatón a szimfónia szopránszólóját énekelte, észrevette, hogy Beethoven nem hallja az őrjöngő ünneplést. Odalépett a mesterhez, kezét gyöngéden a vállára téve, arccal a nézőtér felé fordította. És a nagy zeneköltő mély megindultsággal pillantott végig a Kilencedik szimfónia bűvöletétől megmárosodott, ujjongó sokaságon…
Hogy ez a megható történet igaz-e, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni…
Hozzászólás zárolva.