Lencsefőzelék
Kevés kultúrnövény van, melyet régebben ismerne és termesztene az emberiség, mint a lencsét. Bibliai történetek szólnak róla, és talán ha a szólás mögötti tartalom nem is ismert mindenki számára, a mondás – miszerint valaki eladja magát egy tál lencséért – közismert. Ez a valaki Ézsau volt, aki elsőszülöttségi jogait adta el azért a bizonyos tál lencséért testvérének. A görögök között is igen népszerű volt, Hippokratész például májbajokra ajánlotta a fogyasztását. A rómaiak főzetet készítettek belőle, és különféle betegségek kezelésében hívták segítségül.
Hozzávalók:
50 dkg lencse
1 fej vöröshagyma
2-3 babérlevél
fél liter tejföl
só, fokhagyma
a rántáshoz zsiradék, liszt, pirospaprika
Elkészítés:
A lencsét beáztatom néhány órára, de abból se csinálok gondot, ha erre nincs időm. Odateszem kuktában az apróra vágott vöröshagyma, só és babérlevél társaságában, hogy puhára főjön. Közben elkészítem a rántást: olajon zsemleszínűre pirítom a lisztet, kap pirospaprikát, egy pici gerezd fokhagymát – vagy egy kis granulátumot, ha lusta vagyok… -, pirospaprikát, hideg vízzel felengedem, hozzáadom a megfőtt lencséhez – amin szerencsés esetben már nem sok víz marad, ha mégis, akkor úgy gondolomformán lemerítek belőle, mert mi azt szeretjük, ha a főzelék inkább a tejföltől lesz szaftos, nem a főzővíztől, ha értitek, mire gondolok – és összeforralom. Hozzáadom a tejfölt, azzal is rottyantom egyet. Ekkor következik a főzelék elkészítésének legfontosabb mozzanata: az ízesítés. Én mustárral szoktam kicsit megbolondítani, a számunkra kellemes savanykásságát a tejföl adja meg, ha kell, kaphat még sót, valamint egy csipetnyi cukrot szoktam még adni a komplett ízvilág eléréséhez. A főzelékhez kínált feltétek sora változatos: sült virsli, tükör tojás, kemény tojás, pörkölt, fasírt.
Hozzászólás zárolva.