A net-függőségről…

Bárki, aki valaha volt már online – szörfözött a neten, ellátogatott chat szobákba, vagy fórumokon vitatkozott – érintkezett a többi felhasználóval. Internet használati szokásaink gyakran vicc tárgyát képezik, de sok ember számára a „net-függőség” kifejezés nem ad okot a nevetésre.

Mióta 1998-ban kiadták Kimberly S. Young A net csapdájában című, Internet-függőségről szóló ellentmondásos könyvét, a pszichiáterek, pszichológusok, akadémikusok, szociológusok, újságírók és a netes populáció általában sokat vitatkozik a témáról. Young könyve hívta fel a figyelmet arra a teóriára, hogy az emberek „fennakadhatnak” a hálón.

Előtte a legtöbben úgy gondolták, hogy csak a „kocka fejűek” válhatnak Internet-függővé, de mióta a net sokkal jobban átszövi a világot, a megrögzött Internet-használat nemcsak a programozókra jellemző.

Látszólag normális embereket is beszippanthat a háló. A témával foglalkozó szakemberek szerint ezek a személyek az Internet-függőségnek nevezett pszichológiai zavar áldozatai. David N. Greenfield és az ABC News 1999-es, közös tanulmányából kiderült, hogy körülbelül 11 millió amerikai használta mániákusan a netet – akkor. Azóta a rohamosan terjedő Internet használat következtében a függők száma jóval magasabb.

Akár egyetértünk Greenfield és Young állításával, miszerint a net-függőség valóban egyfajta rendellenességet takar, akár úgy gondoljuk, hogy az egész téma túlságosan fel van fújva, mindenképp be kell látnunk, hogy a web-használat kultúránk problémás kérdése. Míg az Internet elősegíti a kommunikációt, a munkahelyi produktivitását, a kereskedelmet, aggodalomra is okot ad a pornográfia, a cybersex, a virtuális szerepjátékok terjedése és az online vásárlások miatti kredit kártya túlterhelések miatt. Vagy pusztán csak azért, mert a végtelenségig lehet ülni a számítógép előtt, böngészni, klikkelni a web site-ok végtelen labirintusában.

Greenfield és Young is egyetértenek azzal, hogy az Internet eszközként hasznos dolog. „Elismerem, és megtapsolom a rengeteg előnyt, amivel az információ-keresés, a tájékoztatás és a másokkal való gyors, hatékony kommunikáció terén szolgál.” – mondja Young. „Valójában, ha egy új kutatási projektbe kezdek, gyakran az Internet jelenti az első lépést.” Greenfield is hasonló szimpátiával beszél az elektronikus médiumról: „Imádom az Internetet. Szerintem modern világunk egyik legnagyszerűbb területe. Nem egy természeténél fogva destruktív erőnek, hanem egy olyan erőteljes médiumnak tartom, amit meg kell érteni, és el kell ismerni”.