Hiába, a vaddisznó is az édesebbet szereti…
Borszaküzletekben, Michelin-csillagos és elegánsabb budapesti illetve miskolci éttermekben már jól ismerik a bükki borokat. Ami még nem a Tokaj-hegyaljai és már nem az Egri Borvidék, nos, azt nevezzük Bükki, avagy korábbi nevén Bükkaljai Borvidéknek. A napfényben gazdag, csapadékban szegény és az országos átlagnál hűvösebb területen elsősorban fehér borok születnek, de ennél sokkal gazdagabb a prémium kínálat!
Az első írásos emlék 1313-ból származik, egy oklevél, ami sejteti, hogy az ottani, akkori mezőgazdaságnak fontos ága volt a szőlőtermesztés. Az szakirodalom szerint 1503. február 11-én Ulászló megerősítette Miskolc borszavadalmát imígyen: Miskolcon idegen bort nem árulhat, aki ez ellen vét, a bévitt bort elveszíti.
A XVIII. században az Avason hatalmas pincerendszer alakult ki, nemespenésze alatt rengeteg bort érleltek. A flloxéria-járvány és a két világháború szinte teljesen tönkre tette a terület szőlőművelését. Az ültetvények jó részét kivágták, beépítették.
Hivatalosan csak 1970-ben nyilvánították borvidékké. Talaja riolittufán kialakult lösz, amiben fekete- és barnaföldek, illetve agyagbemosódások találhatók. Magas a napsütéses órák száma, de csapadékban szegény, és a hazai átlaghoz képest hűvösebb is az idő, ezért a környék elsősorban a fehérborok termelésének kedvez. Ott úgy két héttel később érik be a gyümölcs, mint Magyarországon máshol, így a szüret is később kezdődik.
Mintegy 17 ezer hektár a termőterület, de nem mindet hasznosítják. A borvidék legjobb dűlőiben jelenleg 11 hektáron gazdálkodik Borbély Roland, A Gallay Kézműves Pince tulajdonosa. Egerben végzett gépészként, de mindig tudta, hogy várja őt a természet. A borász több éves kaliforniai tapasztalatszerzés után tért haza, és 15 éve döntötte el, hogy saját pincét épít. Népszerűsíteni akarta az addig alig-alig ismert Bükki Borvidéket. Sok segített neki Kaliforniában élő bátyja, Norbert, aki igazából az Amerikából ajándékba hozott borokkal keltette fel testvére figyelmét, és ösztönözte a munkára. Kezdetben még a szakemberek is csak legyintettek rájuk. Ez még inkább hajtotta őket. Jelenleg ’86-’87-os telepítésű szőlőn dolgoznak Állítják, egy tőke 20 év után teljesedik ki igazán, vagyis a minőségi alapanyagot az öreg szőlőültetvények adják. Persze ez csak a prémium termelésre vonatkozik. Ha nagyüzemi keretek közé fognák, 30 év alatt kimerülne az ültetvény.
Sándor Zsolt a környék másik ismert borásza. Igazi lokálpatrióta, ezért is választotta a Bükki Borvidéket, és a szívét kiteszi a helyi borászat felvirágoztatásáért. Nála elsősorban a természet és a környezet egészsége a legfontosabb, ezért elsősorban saját termelésű, organikus szőlőből készít bort. Nem használ semmiféle adalékanyagot, nem emel mustfokot, és nem csökkent savat. Pincéje Miskolc szívében, a történelmi Avas Kis-Avas részén található.
A Bükki Borvidéken a fehér szőlők közül a pinot blanc, az olaszrizling, a chardonnay, a cserszegi fűszeres, a leányka, a Müller-Thurgau a jellemzők, a kék szőlők közül elsősorban a kékfrankos, a zweigelt terem, de megtalálható a cabernet sauvignon, a cabernet franc és a merlot is. Ezek közül nyolc prémiumbort kóstolhattak a Wineglass Sajtóklubb tagjai. Borbély Roland elmondta, hogy a zenit náluk nagyon jól „muzsikál”. Szerencsés keresztezéssel a pezsgőtől a habzó boron át a borig minden kiválóan készíthető belőle. Tanúsíthatom, Sándor Zsolt 2016-os Zenitje remekül sikerült. Érződik rajta, mennyire meleg évben született. A Gallay Kézműves Pince Bistronauta Fehér 2015-öse is egy zenit és egy pinot blanc házasításításából született. Az igen tartalmas bor 70-80 %-a budapesti luxuséttermekbe került, és jutott belőle exportra is. A 2015-os Gallay Fehérburgundit (már a kifejezés sem gyakori Magyarországon) csak két hónapja palackozták. Egy kicsit változtattak az előző házasításon, és így még vajasabb, krémesebb lett. Zászlóshajójuk, a Gallay Blanc 2015-ös fele részben pinot balc, fele részben zenit. 300 literes hordókban érlelik, ettől kapja meg azt a különleges kishordós karakterét. Az új hordó íze is beépül a borba ugyanis!
Borbély Roland itt jegyezte meg, hogy le a kalappal a magyar kádárok előtt! Tudjuk, hogy erre a célra a legjobb tölgyek nálunk teremnek, de azt a hordót szakszerően el is kell tudni készíteni. Viccesen, de mégis komolyan bevallotta, egy donga fának köszönheti, hogy nevük már Dél-Afrikában is ismert.
A környék legkiválóbb bora mégis a zweigeltből készül. Ezt szüretelik legkésőbb. A 2013-as Gallay Zúgó Zweigeltet 27 hónapig tartották seprűn, majd hordóban érlelték, és két hónapja palackozták.
Nekem talán ez ízlett legjobban. Sándor Zsolt Organikus Pincészetének remek darabja a Zweigelt Siller 2015. Egyenesen behízelgő bor. A gasztronómia is imádja, mert karaktere annyira remek, hogy több fogáshoz is remekül illik. Igaz, a hazai közízlés jobban kedveli az ennél testesebb borokat. Mint gyakorló háziasszonynak, nekem ez is nagyon ízlett.
Borbély Roland még azt is elárulta, hogy ma már évente 10-20 ezer üveg bort palackoznak. Komoly borszaküzletek, Michelin-csillagos, és más, elegáns budapesti illetve Miskolc három legjobb éttermének kínálatában is megtalálhatók – nem az úgynevezett menüben, hanem egy-egy fogáshoz kínálják termékeiket. Sajnos azt tapasztalta, hogy az éttermek személyzetéből hiányzik a valódi borszakértő. A pincérek legtöbbje pedig nem ért a borokhoz – itt Magyarországon! Pedig az idei is egy remek évjárat lesz! Annak ellenére mondta ezt, hogy Miskolc környékét komoly fagykár érte a tavasszal. És akkor még ott a vadkár is. Madarak, őzek, vaddisznók dézsmálják az ületetvényeket. Csak idén úgy száz mázsát ettek meg. Hiába, a vaddisznó is az édesebbet szereti!…
Hozzászólás zárolva.