A gyermekvédelmi rendszer hiányosságai
A gyermekvédelem totális rendszerként működik, híven az 50-es évek szelleméhez. Fejlettebb demokráciákban ezt úgy oldják meg, hogy a rendszertől független gyermekbíróságok, vagy más jellegű független érdekképviseletek léteznek, megelőzve azt, hogy a hatáskörök és jogosítványok összefolyása ne legyen kihasználható a gyerekek érdekei ellen.
2005. április 14-15: a VADASKERT Alapítvány a Gyermekek Lelki Egészségéért
és az Alapítvány az Örökbefogadó és Nevelőszülőkért konferenciát szervez „Alternatív konferencia a gyermekek védelmében” címmel, a budapesti Vadaskert Kórházban. A konferencia a hazai gyermekvédelem hiányosságairól és az alternatív gyermekvédelmi lehetőségekről szól. Célja, hogy a gyermekek érdekét szem előtt tartva ráirányítsa a figyelmet a gyermekvédelem problémáira. A konferencia védnöke Göncz Kinga, Ifjúságügyi, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi miniszter. Az előadók neves hazai gyermekpszichiáterek, pszichológusok, jogászok.
A hazai gyermekvédelem lényegében a mai napig megőrizte a 40-es évek végén és az 50-es években kialakult szervezeti formáját. Működésében a bevezetett változások ellenére az 50-es évek szakmai szemlélete uralkodik. „Gyermekvédelmen” az értendő, hogy a veszélyeztetett gyermeket kiemeljük a családjából és „bedobozoljuk” a gyermekvédelem rendszerébe, amely jelenleg is túlnyomórészt viszonylag nagy létszámú – 40-60, esetleg több gyermeket befogadó – intézetből, vagy 10-12 fős úgynevezett lakásotthonból áll. Ilyen módon a rendszer legfeltűnőbb szakmai ellentmondása, hogy a gyermeket úgy védjük, érdekét úgy képviseljük, hogy a veszélyeztető vagy elvesztett családja helyett család nélküli állapotba hozzuk. Kevés gyermek jut nevelőszülő családba, annak ellenére, hogy jelenleg is van szabad kapacitás, és a nevelőszülő hálózat folyamatosan fejleszthető lenne.
Az intézményes ellátásba kényszerült gyermekek koruktól függően különböző mértékben sérülnek a gyermekvédelemben töltött idő alatt. Leginkább veszélyeztettek a csecsemők, akik 1-2, vagy 2-3 év után maradandó mentális és pszichés egészségkárosodással kerülnek ki a rendszerből (jelenleg 1300-1400 gyermek van csecsemőotthonokban). A világ számos országában az 50-es évek óta folyamatosan bezárták a csecsemőotthonokat és ezekben a minimális pszichés szükségletet sem biztosító intézetekben, törvényileg szabályozták az ott tölthető időszakot. Olaszországban például 3 hónapig tarthat egy csecsemő intézeti gondozása. Ennyi idő alatt kell megoldani a csecsemő családba helyezését (örökbefogadó szülők, nevelőszülők). Az óvodás, a kisiskolás korosztály sem képes arra, hogy kötődést biztosító kapcsolat nélkül tudjon egészségesen fejlődni. Az a gyermek, aki nem tud kötődni, nem képes tanulni sem.
Hozzászólás zárolva.