Für Anikó: Amíg nem lettem anya, rengeteg ajtó zárva volt bennem
Az Elviszlek magammal legújabb vendégének egy barátnője egyszer azt írta sms-ben: Te egy állat vagy! És ő ezen nemhogy megsértődött, épp ellenkezőleg, nagyon örült neki. Mint ahogy annak is, hogy D. Tóth Kriszta rögtön a beszállás után megjegyezte, mennyire szimpatikus neki Anikó szabálytalansága, kívülállósága. Mert számára ez is bók.
Für Anikó negyvenes éveinek derekán – saját bevallása szerint – másodvirágzását élte, amikor egy 16 éves kapcsolat után egyedül maradt. Ennek ellenére férjének, Gyurinak (Fekete György tengerbiológus, közgazdász, exdiplomata, dal- és musicalszerző), sokat kellett harcolni érte. DTK erre vonatkozó kérdésére a színművész önkritikus nyíltsággal mesélte el megismerkedésük történetét.
– Nem láttam az erdőtől a fát. Ő mindig nagyon ott volt, én viszont mindig mögé néztem a dolgoknak, hogy hol is van az az ember, akivel potenciálisan el tudom képzelni. Ő mindig jött és jelentkezett, itt meg ott… És akkor egyszer puff, leesett, hogy te jó isten, hát, itt van az orrod előtt, hát, vedd már észre, te hülye! De ez a másfél év… ez az ő kitartásának köszönhető. Csodálatos kitartás, nélküle ez a produkció nem jött volna létre. De hát áldja meg érte a Jóisten, mert ez a legjobb dolog, ami történhetett velem. –
Anikó, aki épp legújabb lemezének bemutatójára készül, zenei szempontból eddig inkább a lírai oldalát mutatta meg, de – mint kiderült – ő valójában egy vad rocker, aki a ravatalon még tervez egy utolsót ropni – feltéve, ha valaki beteszi az AC/DC Thunderstruckját.
Az „állat” oldala mellett Anikó mesélt a perfekcionizmusáról is: mivel anyukája egyedül nevelte, és „csak” szeretetbeli támogatást kapott otthonról, mindenért neki magának kellett megküzdenie. Ezért nagyon tud akarni, és nagyon törekszik a tökéletességre. De azt vette észre, hogy a görcsös akarásnak nem mindig pozitív a vége. Sőt. Ennek kapcsán mesélt arról, hogyan viselte, hogy közel az ötvenhez lett anyuka.
– Azt gondoltam, édes istenem, hogy én ekkora lúzer vagyok, hogy ez soha nem jön össze. De aztán hála istennek még utánam nyúlt a Jóisten. Valahogy sejtettem, hogy későn érő típus vagyok, de hogy ennyire, azt nem. Ezért nagyon-nagyon boldog vagyok. Azt hiszem, úgy vagyunk összerakva, hogy az élet első harmadában eldől, hogy milyen ember leszel, a második harmadban, hogy milyen férfi, milyen nő vagy, a harmadik harmadban az, hogy milyen apa, milyen anya vagy.
És akinek ez késik, az nem tudja… Az emberben, amíg nem lesz szülő, rengeteg ajtó marad zárva. Amiket az a kis lény nyit ki. Az a semmihez sem hasonlítható összetartozás és kapcsolat. –
Anikó azt mondja, hogy aki nem tudja, vagy nem akarja ezt átélni, annak is fontos, hogy adja oda magát valaminek, ne csak magával foglalkozzon.
Az életébe nemrég belépett okostelefonról, a perfekcionizmusról, a kivárásról és a gombnyomásra instant kielégülést adó világról is mesélt Für Anikó a legújabb Elviszlek magammal epizódban. Sőt, még énekelt is, méghozzá szabolcsi tájszólásbanl!
Hozzászólás zárolva.