Nexxt – avagy mi kell a nézőnek?

Igaz, a film címe után kitett három csillag jelzi, hogy csak 18 éven felülieknek, de ha lenne ilyen, akkor hat csillagot kéne odabiggyeszteni, és még ekkor sem biztos, hogy a kellően felkészült néző foglal majd helyet a fotelben. A Nexxt ugyanis véresen brutális film, akár pszichológiai, akár fizikai oldalról közelítünk. Ebben a filmben kegyetlenkedés zajlik közel másfél órában, s a végén sem kapjuk meg a feloldozást, miszerint ez csak elmejáték, bohóckodás, vicc lenne csupán.

A film egy elképzelt tévéshowról szól, amely – valódi társaihoz híven -, a valóságból kíván fogyasztási cikket gyártani, lehetőleg frisset, lehetőleg intimet, s lehetőleg dermesztőt. Így történik, hogy a show egy sorozatgyilkos lefülelésének aktív részese kíván lenni, s ennek érdekében a már jól bevált eszközökkel szervírozza a valóságot, élőben, szakértőkkel, bekamerázva még a mellékhelyiséget is. S, mint ez lenni szokott, a valóság túljár a média eszén, ezért aztán – a szatíra szárnyán -, tovább szárnyal a képzelt történet, új és új, durvábbnál durvább jelenetek peregnek a vásznon, s mi tétlenül nézzük a fejleményeket, sokkolva vesszük tudomásul, hogy nem a show, csak egy mozi látogatói vagyunk.

A Nexxt nyomasztóan jó színészi teljesítményekkel sulykolja belénk, hogy a – képzelt -, nézők kegyeiért folyó versenyben nincs megállás, a piac kitermeli a maga kíméletlen, üreslelkű showmesterét, a szereplési vágytól lihegő szakértőjét és persze az intésre tapsoló közönséget is. A Nexxt szatíra ugyan, de eltúlzott, végletekig vitt ötletei, jelenetei kínosan pontos jellemrajzai egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy nem lehetünk immár passzív nézők, mert a show és a film bármelyik pillanatban valóságba csaphat át.