Facebook hozzászólás
140

Október 15-től Berki Viola emlékkiállítás az Ernst Múzeumban

Berki Viola élete végig kötődött szülőhelyéhez, Kiskunhalashoz. 1998-ban a városnak ajándékozta 138 művét, köztük az életmű meghatározó darabjait. Ez a kollekció az alapja az Ernst Múzeum és a Haas Galéria most megnyílt, közös budapesti kiállításának.

Berki Viola egyik utolsó levelének sorait remegő kézírással vetette papírra ez év márciusának közepén. Ebben a levélben felvilágosítást ad az „Odaát” c. festménye születésével kapcsolatban. Mint írja, ezzel az 1994-ben keletkezett olajképpel elhunyt barátnőjére, Galambos Editre kívánt emlékezni. A képen látható, tájban fekvő nőalak megfestésére közös itáliai élményeik ösztönözték. Utazásaik során nagy hatással volt mindkettőjükre a békét és nyugalmat sugárzó toszkán táj és az ókori etruszk sírkamrák számtalan, könyöklő testtartásban fekvő szoborportréja, amelyek derűje és rejtélyes mosolya az örök élet ígéretét sugallja. Az „Odaát” c. képen Berki Viola ezzel a közös élménnyel búcsúzott útitársnőjétől.
A festőnő a levél megírását követően, néhány hét múlva, 2001. március 26-án követte hajdani barátnőjét az öröklét eme derűs, széltől nem borzolt mezőire.
Berki Viola gyermekkorát egy Duna-Tisza közi kisvárosba, Kiskunhalason töltötte. Középiskoláit a budapesti Szépművészeti Líceumban végezte, ahol a grafikai osztályba járt. Innen már egyenes út vezetett a művészpálya felé. 1951-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza növendéke lett. Főiskolai évei alatt kötött életre szóló barátságot Kondor Bélával és Gross Arnolddal, akik később – Berki Violával együtt -, az 1956-ot követő évtizedben megújuló magyar képzőművészet jelentős egyéniségeivé váltak. Berki Viola művészete ebben az időben nyer végső formát. Olajképein, grafikáin egy anekdotikus, mesélő világ képe bontakozik ki, amelynek kiindulópontja a történelem, illetve az irodalmi és a családi tradíció. Művein éppúgy megtalálhatjuk a népies felfogású Madonna alakját, mint Kossuth Lajos, Erzsébet királyné, Ady, Petőfi és Csokonai, a betyár Zöld Marci, vagy a 48′-as huszár és költő nagybácsi, Bulcsu Károly képét. Rézkarcain mívesen és finom vonásokkal részletezve ábrázolja az embereket, növényeket, állatokat. Képeiből türelem és a tárgy iránti szeretet árad. Mikor tehette, sűrűn járt külföldre, elsősorban a dalmát tengerpart kisvárosait és Itáliát kedvelte. Művészete a gyermekkor és a mediterraneum ihlető forrásaiból táplálkozott. (ArtNet)



Facebook hozzászólás
További cikkek

Hozzászólás zárolva.

GASZTRO

KUL-TOUR

1 / 158

ÉLET-MÓD

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!