Jurassic III.
Ha a tendencia folytatódik, 2005-ben megtekinthetjük majd a Jurassic Park negyedik folytatását is, mert az 1993-as első jurassicot követte a ’97-es Elveszett Világ, most meg ugye ott ül a nép cinemaplexekben feszülten, vigyázó félszemét a gyerekre vetve, de belül azért szorongó kíváncsisággal, mikor ugrik elő a buja növényzetből egy üvöltő, tátogó őslény, félméteres fogakkal a pofájában.
És nem csalatkozik, mert őslény elő is ugrik, többször, több változatban és kellőképp ragadozik is, a digitális technika korlátlan lehetőségeit kihasználva, de mégis jó ízléssel, már-már mértéktartóan. A jurassic-kiskáté szabályai ugyanis behatárolják a dinoszauroszok, brontuszauroszok, spinoszauroszok fejadagját, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. Ebből fakadóan mindig marad életben néhány civil, és közülük is a jóemberek, akik vagy véletlenül cseppennek az őskorba, vagy készakarva, de nemes ügy érdekében. Mint például a premierjét élő J. III.-ban. Ilyetén módon a Jurassic-sorozat hasonlatos a népmesékhez, mert igen fordulatos és győz benne a jó, valamint a kereskedelmi tévékben látható sorozatokhoz, amennyiben is kicsikarható belőlük valamiféle lapos életigazság, tanulság, esetleg esztétikai kommentár. Bár lehet, hogy ezek olvastán a rendező – aki nem Spielberg – élénken tiltakozna, hogy ő csak szórakoztatni akart, meg technikázni. Ha így van, szavunk sem lehet. A Jurassic III. majd másfél órán át leköti figyelmünket annak ellenére, hogy a végét már az elején is tudni lehet: a család mindenek előtt.
Hozzászólás zárolva.