Shrek: a csúnyaság dicsérete
„Mindössze” annyit kéne csak tenni, hogy saját valós vagy vélt hibáinkat nem nagyítjuk óriássá, hanem elhelyezzük a többi mellé, közé, alá.
A mesék általában jól végződnek, nincs ez másként a Shrek című, másfélórás, animációs filmnél, melynek kezdő képsora – elég brutális módon –, mintha épp ellenkezőleg, szakítani akarna az évszázados tapasztalással. De a kísérlet kudarcba fullad: minden jó a végén, a méltó jutalom és a méltó büntetés egyaránt illetékesére talál, s aki hajlamos mélyebb összefüggések keresésére, az a sok-sok nevetésen túl még bölcsesség-gyanús igazsággal is gazdagodhat a film végére.
Ami magát Shreket illeti leginkább egy gorilla és egy kerti törpe kereszteződésére hasonlít, s mint ilyen csekélyke eséllyel indulhatna szépségversenyen, viszont nemes jellem, bátor, erős és – lelkileg kicsit sérült. A csúnya ámde nemes lelkű férfi problémája világirodalmilag jeles előzményekkel bír, elég ha csak Cyrano, vagy Don Quiote történetére gondolunk, s talán nem véletlen, hogy adottságaik a női nemért – pontosabban igenért – folytatott kilátástalan küzdelem jegyében mérettetnek meg. De ez csak az apropó. Mert a nőkhöz fűződő kudarcos – ámde felemelő – viszonyuk egyben a valósághoz kapcsolódásuk bánatos minőségét is mutatja. Ennyiben Shrek is illik a sorba – csak épp ellenkezőleg –, mert dacolva irodalmi előzményeivel, a mesevalósággal folytatott sikeres küzdelmét, az áhított hölgy kezének, szívének stb. elnyerésével koronázza meg.
Öröm követni a csúnya győzelmét az igazságtalanság és a gonoszság fölött, egy olyan csúnyáét, aki beidegződéseinkkel szemben szelíd, emberséges és még arra is alkalmas, hogy küzdjön saját boldogságáért. Sokan lehetünk e földtekén, akik, ha leváltanák az agyukban trónoló gonoszt, boldogabb életet élhetnénk. „Mindössze” annyit kéne csak tenni, hogy saját valós vagy vélt hibáinkat nem nagyítjuk óriássá, hanem elhelyezzük a többi mellé, közé, alá. Csak annyit kéne tenni, hogy békébe kerülünk önmagunkkal, s a világ máris békésen néz vissza ránk. Csak annyit kéne tenni, hogy elhiggyük: a csúnya is lehet szép, a szép is lehet csúnya, az a kérdés, hogy kinek a szemében.
Shrek megtalálja az igazit. Azt, aki elfogadja őt olyannak amilyen. És viszont. Ilyen egyszerű.
Hozzászólás zárolva.