Karalábé nem csak nyulaknak

Kevés jobb dolog van így tavasz tájt, mint a friss, tavasz ízű zöldségeket megvásárolni a piacon, hazavinni, és kitalálni, mi készüljön belőlük, milyen formát öltsenek a tányéron. Főzés közben gyakran megtörténik, hogy az alapanyagok egy jelentős hányada nem is kerül a fazékba, mert elropogtatom amúgy nyersen. Erre a karalábé kiváló alany. Minden alkalommal a legzöldebb, legpuhább, levelek felőli  részét levágom – túl jó az a levesbe!, próbálom lelkiismeretemet elaltatni – és elrágcsálom.

Ilyenkor jelentős A-, B1-,  B2-, B6- és C-vitamint veszek magamhoz, valamint igyekszem feltölteni folsav raktáraimat  is, bár őszintén szólva erre így konkrétan nem szoktam olyankor gondolni. Hála legyen a növényért valamelyik észak-európai népnek, akik rátaláltak, valamint Nagy Sándornak  a karalábé széles körben való terjesztéséért. Ő volt ugyanis az, aki elrendelte, hogy  birodalma egész területén termeljenek karalábét. A karalábé rendszertanilag káposztaféle, melynek szárát fogyasztjuk. Nagy hibát követünk el azonban, ha levelét kidobjuk, az ugyanis szintén nagyon értékes, teljes  egészében ehető. És nem, nem csak a nyulaknak. Bármilyen tölteléket tekerhetünk bele, de saláta alapnak sem megvetendők az apróra vágott levelek egyéb zöld levelek mellett. A magam részéről a főzelékbe például a zsenge leveleket mindig belefőzöm, a petrezselyemhez hasonlóan aprítom, de nem a főzés végén teszem a főzelékbe, hanem együtt párolom a leveleket a karalábéval. Remekül erősíti a zsenge karalábéból készült főzelék ízét. Természetesen nemcsak főzelék készülhet a karalábéból, hiszen nem maradhat ki az első tavaszi zöldséglevesek egyikéből sem, a húslevesek kötelező kelléke, készíthetjük töltve, rakottasnak, némi előfőzést követően akár rántva is. Reszelve dúsíthatunk vele salátákat, és talán sokaknak nem jut eszébe, de vajas-túrós kenyérre valókba is passzol. Jellegzetes ízének nagyon jó kiegészítője a borsikafű is, jól viseli maga mellett a lestyán ízét, de a petrezselyemmel igazi nyerő párost alkot.

Jó, ha jó

Bizony, ha friss, zsenge, akkor nagyon finom, de ha fás, akkor már csak húslevesbe főzhetjük bele ízfokozónak, megenni azonban nem jó, a fás részek igencsak lerontják az élvezeti értékét. Ezért nem árt némi plusz figyelmet fordítani arra, milyen karalábét vásárolunk. Legszembetűnőbb a levele, amely ha sárgás, fonnyadt, inkább ne vegyük meg a karalábét. Ha repedezett, fakó színű a gumó, akkor is hagyjuk a pulton. A friss, zsenge karalábét arról ismerjük meg legkönnyebben, hogy nehéz. Egyforma nagyságú példányokból is a nehezebbet válasszuk, hiszen az még tele van nedvességgel, nem fás. Hogy a színe lila vagy zöld? Nos, ez teljesen mindegy, a lila fajtát egy gondolattal tovább kell főzni, cserébe viszont intenzívebb az íze, mint a zöldnek.