A szív, a szeretetközpont

 A fizikai testünk körül életenergia-mezők, gondolati mezők és bioplazmatikus formák kavarognak, és áramlanak belőle. Az Emberi Energiamező az egyetemes energia megnyilvánulása. A fizikai testet körülvevő és átható fénylő testként írható le, mely jellegzetes sugárzást bocsát ki, általában aurának nevezik. A mezőben vannak kavargó, kúp alakú örvények, ezek a csakrák. A hét csakra: gyökér, keresztcsonti, napfonat, szív, torok, harmadik szem és a korona csakra.

A test negyedik szintje, a szívcsakra, mely a szeretetért felelős. Az auralátók szerint, ha két ember egymásba szeret, szívük között csodálatos rózsaszín fényív látható. Amikor az emberek egymással kapcsolatot teremtenek, csakráikból szálakat növesztenek ki, melyek összekötik őket.

Ha ez a központ működik, akkor szeretjük magunkat, gyermekeinket, társunkat, barátainkat, embertársainkat. E központon keresztül kapcsolunk szálakat azok szívcsakrájához, akikkel szeretetkapcsolatban állunk, így a gyermekekkel, szülőkkel, szerelmesünkkel, társunkkal.

Ha egyszer megtapasztaljuk a szívcsakra nyitott, szeretetteljes állapotát, akkor rájövünk arra, milyen sokat hagytunk ki az eddigi életünkből, és sírunk. Ha ez a csakra nyitott, akkor a teljes egyént látjuk embertársainkban. Képesek leszünk minden emberben látni annak különlegességét, belső szépségét és fényét éppúgy, mint negatív, fejletlen részeit. A negatív stádiumban az egyénnek problémái vannak a szeretettel, nem képes szeretetet adni anélkül, hogy viszonzást ne várna érte.

A szívcsakra a gyógyításban használt legfontosabb csakra. A csakrák által metabolizált összes energia áthalad a szívcsakrán, a fő függőleges erőáram mentén, mielőtt kilépne a gyógyító kezéből, szeméből.

A szívcsakra zöld színű, testtája a szív.

(Az írás Barbara Ann Brennan: Gyógyító kezek című könyve alapján készült.)