Az elérhetetlenbe vagyok szerelmes! De ez jó!

Az állandó vágyakozás és álmodozás tölti ki gondolataikat, és ha beteljesül az, amire áhítoztak, már nem érzik ugyanazt a szenvedélyes érzést. Ez egy rendkívül különös személyiség típus, mely akkor hiszi, hogy szerelmes, ha nem kaphatja meg teljesen a másikat.

Régen is hallhattunk már erről, illetve olvashattunk hasonlókat fantasztikus költőinktől. Szebbnél – szebb versek születtek a vágyakozásról, az elérhetetlen szerelemről. Sőt a mai szappanoperák 95 százaléka is a be nem teljesülő szerelemről szól,: mikor végre egymáséi lehetnek a történetben, vége szakad a sorozatnak, mert az már senkit sem érdekel. A legolvasottabb novellák és regények is hasonló témákat dolgoznak fel.

Vajon egyáltalán tényleg létezik a szerelem? Vagy csupán hormonjaink játékáról, esetleg agyunk erőteljes társadalmi befolyásoltságáról van szó?

Véleményem szerint, mind a két válasz igaz. A szerelem érzéséhez valóban hozzájárul a hormonok túltengése illetve környezetünk befolyásolása. Ezt az érzést azonban nem lehet ilyen egyszerűen megmagyarázni.

Mindannyian keressük a másik felünket, a párunkat, akivel le szeretnénk élni az életünket. Találkozunk valakivel, megismerjük, és ha minden stimmel, megpróbáljuk vele. Mikor még nem ismerjük minden rezdülését tulajdonságát, akkor hajlamosak vagyunk saját magunk kitalálni, hogy vajon milyen lehet. Ilyenkor csakis pozitív tulajdonságokkal ruházzuk fel, kialakítunk magunknak egy olyan képet, mely megfelel nekünk, és ha ellentmondásba kerül a valósággal, elbagatelizáljuk. Amíg ki nem ismerjük új párunkat, addig elérhetetlennek és izgalmasnak hisszük.

Ez a vakság azonban nem tart örökké, hiszen egyszer csak kinyílik a szemünk, és meglátjuk a valóságot. Eltűnnek az izgalmas játszmák, és helyére kerülnek, a nyugodt meghitt pillanatok. Ekkor kezdődik el az igazi kapcsolat két ember között, vagy ér véget… Egyesek, ekkor úgy érzik, hogy részükről elmúlt a szerelem, illetve megkapták azt, amire vágytak, és ezért újabb lehetőség után néznek. Szerelem és izgalom nélkül üresnek érzik életüket, és ezért állandóan hajszolják az elérhetetlent.