Senki nem szereti, senki nem törődik vele!

A mostohaanyja fojtogatta otthon, de Bence nem is erről beszélt, mikor észrevették az iskolában a sebeket. Azt mondta, ő csak azért sír, mert a mostohaanyja szerint őt nem lehet szeretni. Hogy az apja meg az anyja se szereti.

Bence 7 éves. A szülei pár évvel ezelőtt váltak el. Eddig az édesanyjával élt, pár hónapja azonban átköltözött az apjához, aki azóta újranősült. Itt viszont életveszélyben van. A mostohaanya féltékenységi rohamaiban brutálisan bánik vele.  

Legutóbb fojtogatni kezdte, állítólag azért, mert Bence nem elég alaposan mosott fogat (!) és ő csak rá akart szólni.. Az egész „teljesen véletlen” volt.

Amikor a tanárok behívatták az apát a fiú nyakán talált szorításnyomok miatt, az csak vonogatta a vállát: „Tudok róla, a feleségem csinálta”.

Jogos a kérdés ilyenkor: miért harcol valaki, hogy nála helyezzék el a gyereket, ha ennyire nem törődik vele?

Szörnyű tény, de a gyermekelhelyezés a válás könyörtelen hadszíntere. A gyerek pedig valami győzelmi lobogó, amit meg kell szerezni, de csak azért, hogy ne lehessen a másiké.

S hogy mennyi esély van arra, hogy hivatalos úton visszakerülhessen Bence az anyjához? Vagy hogy felelősségre vonják a bántalmazót? Sajnos nem sok, ha belegondolunk, hogy a mostohaanya és az édesapa is éppenséggel rendőrök.

 A családon belüli erőszakról nem rendelkezünk ugyan statisztikai adatokkal, de azt tapasztalhatjuk, hogy nem ritka avagy elszigetelt jelenség ez a mai magyar társadalomban.