Fertőzést terjesztő rákbetegek

Mítoszokkal bíbelődtem a héten, s rögtön belefutottam egy orvosi magazin különös cikkébe.

Számomra a meglepetés erejével hatott, hogy élnek a Földön olyan emberek, akik meg vannak győződve arról, hogy a daganatos megbetegedések fertőzőek!

A cikk adatai szerint egy angol felmérés például bebizonyította, hogy a férfiak fele, és a nők harmada abban a hiszemben van, hogy el lehet kapni a rákot.

Az ezer megkérdezett több mint 40%-a pedig meg volt róla győződve, hogy férfiak esetén egy kis sérülés a herén illetve nők esetében ütés a mellkasra, azonnal rákot okoz.

Furcsa teremtmény az ember. Annak idején teljesen hülyébe vettek, amikor megkértem, hogy az újszülött gyerekünket (aki ráadásul télen született a vírus szezon közepette) ne látogassák lázas-taknyos betegen a rokonhadak, és ne gyalogoljanak be térdig sárosan a szobájába.

Volt, aki legyintett: ezt nem kaphatja el, ne hisztizzek már. Aztán ötezredjére végighallgathattam a gyerek és az egy kiló kosz elfogyasztásáról szóló elméletet (amiben van némi igazság).

Szóval, valami furcsán kifordított világot rendeztünk be magunknak.

Hiába léptük át az ezredforduló láthatatlan küszöbét, bizonyos rákkal kapcsolatos mítoszok még mindig a sötét évszázadok korát idézik.

A múlt században volt ugyanis erős beidegződés az emberekben, hogy jobb, ha nem látogatják a daganatos betegeket a kórházban, mert rájuk ragasztják a kórt.

És a sztereotípiákat, mítoszokat csak felerősítik a huszadrangú televízió műsorokon vagy lapokon szocializálódott lakosság körében, amikor a rákos beteget a „bátor harcos” vagy a „tragikus áldozat” szerepében tüntetik fel.

Mint minden hamis mítosznak, persze ennek is van alapja, csak épp időközben ettől elkanyarodtunk: a daganatos betegségek nem fertőzőek, viszont bizonyos vírusok előidézhetik magát a rákot.

Az ún. Epstein-Barr herpeszvírus (melyet két kutató után neveztek el) áll például a Burkitt-limfóma, a fej és nyak területén előforduló, nyiroksejtekből kiinduló daganatos megbetegedés mögött.