Én csak a Halálra születtem…
Mintha a sarki boltba ugrana le tejért, olyan könnyedén vázolja fel öngyilkossági terveit, amik sorra kudarcra vannak ítélve.
„Állítólag életem legszebb napjait élem”- hangzik a keserű mondat a vallomásregény elején. Állítólag- miért is ne lehetne ez az egy szó a depressziós válasza a világra.
Állítólag minden rendben van. Állítólag örülnöm kellene az életnek. Állítólag össze kellene szednem magam.
Ha cinikus lennék, röviden erről szólna Az üvegbura. És tulajdonképpen cinikus leszek: tényleg erről szól, s ettől a csupasz üzenettől válik mégis tragikussá.
Egy fiatal lány élete legnagyobb lehetősét kapja meg: nagyvárosi élet, egy hőn áhított munka egy menő lapnál, társaság és csillogás. Aztán lassanként lehullanak a flitterek és a díszek, és mögöttük nem talál semmit.
A vidéki élet után ijesztően sorakoznak azok a kérdések, hogy mennyi borravaló jár a taxisnak, hogy kell viselkedni férfiak társaságában, és meddig kell őrizgetni a szüzességet?
Talán mára már megmosolyogtató, ahogy a főhős, Esther téblábol, és szerencsétlenkedik egy sor szituációban, és ahogy kétségbeesetten próbál megszabadulni ártatlanságától, ami szerinte minden lelki baj forrása; de ezt pillanatok alatt ellensúlyozza kesernyés humora és öniróniája:
„Nincs, ami olyan szentül megpecsételhetne barátságokat, mint egy közös hányás”- ehhez hasonló szentenciákkal szembesülve kapja fel újra és újra az olvasó a fejét.
Hamar körvonalazódik, hogy Esther nem bírja áthidalni a gyerekkor és felnőttkor közti szakadékot, amit depressziója egyenesen harci árokká alakít át.
Elegendő egy sikertelenség (nem veszik fel a hőn áhított író tanfolyamra), s az anyával való kényszerű otthonmaradás félelme üvegburába préseli. A felnőttkor küszöbén átlépve, rögvest elbukik az első akadályban, s többé nem kel fel.
Regényt írna, de nincs miből, mert hiányoznak az élmények. Kétségbeesetten keresi a kitörési lehetőséget, de az erőtlenség leteperi.
Idegesít ez a nő. Tudom, erre most valószínűleg halálra köveznének a nagy Plath-rajongók, de talán igazából nem is vele van bajom, hanem magával az élménnyel, amit túlságosan is plasztikusan és ismerősen rajzol meg Üvegbura-világát bemutatva:
Hozzászólás zárolva.