Mi vagyunk az öngólt lövő struccok országa!
Az egészséggel kapcsolatos közhelyeken több gondolkodnivaló van, mint gondolnánk! Ha nemcsak szajkóznánk, hogy „persze, persze, ez meg az káros az egészségre”, hanem ezeket a mondatokat megpróbálnánk felfogni, akkor talán…
Furcsán működik a közhely: minél többet halljuk, annál kevésbé tulajdonítunk neki igazságtartalmat. Amikor már a közhely védelme is közhellyé válik („azért lett valami közhely, mert igaz”), akkor válik igazán nehézzé belesulykolni az emberek fejébe, hogy vegyék komolyan a tartalmát.
Nincs ez másképp az egészségügyi közhelyekkel sem. A három legelcsépeltebbet, azaz a dohányzásra, az egészségtelen táplálkozásra és az egészségtelen életmódra vonatkozó figyelmeztetéseket már szinte meg se halljuk – hiszen már annyiszor hallottuk őket… Az „egészségtelen” szóról tízből kilenc ember erre a három dologra asszociálna, mégis az ezek generálta szív- és érrendszeri betegségekben halnak meg ma a legtöbben Magyarországon és más nyugati országokban. Lehet, hogy akkor mégse halljuk meg a figyelmeztetést? Lehet, hogy csak akkor kéne közhely számba venni ezeket az információkat és tanácsokat, ha be nem tartásuk nem vezetne annyi öngólhoz?
A válasz egyértelmű! Az ember strucc. Pláne fiatalon. Nem hiszi el, hogy az életbe bele lehet halni. A már fiatalkorban kialakuló érrendszeri problémák mintegy 80 százalékáért a fent említett három „közhely” a felelős…a test elhasználódása pedig nem tereli a regenerálódás útjára ezeket a károsodásokat. Úgy tűnik, mintha Magyarországon különösen hódítani az egészségügyi struccpolitika: nem újdonság, hogy alkohol fogyasztás és dohányzás szempontjából a nemzetközi élvonal törzsgyökeres tagjai vagyunk.
Át kéne tehát értékelnünk magunkban bizonyos szavak jelentését. Le kéne hámozni róluk a rájuk rakódott közhely rétegeket, hogy tényleg értsük őket. Az egészségtelen szó például nem riogatás, az egészség kifejezés pedig nem a gyógyszer gyártók szlogenje. A dohányzás nem az a „rossz szokás”, amiről persze tudjuk, hogy egészségtelen, de kit érdekel?, hanem az a mérgező folyamat, ami tönkrevághatja az ember életminőségét. Az egészségtelen táplálkozás nem az a jelenség csoport, ami, „ha lenne időm két tárgyalás közt…”, akkor nem állna fenn, hanem saját szervezetünk mérhetetlen kihasználása: mi a rabszolgaság, ha nem a „másik” jogos igényeinek totális semmibevétele? Az egészségtelen életmód pedig nem azt jelenti, hogy nincs kondi bérletünk, hanem minden-minden olyan apró motívumot a hétköznapjaink során, melyek segítségével szépen, szisztematikusan termeljük magunkban a pszichoszomatikus betegségeket.
Hozzászólás zárolva.