A bőr hidratálása

A bőr 1.5-2 négyzetméterével a test legnagyobb szerve, mely egész sor funkció mellett a szervezet vízháztartását is szabályozza. A bőr hidratáltsági foka azt mutatja, hogy mennyi vizet tárolnak a bőr szövetei.

Amikor a bőr hidratálásáról beszélünk, passzív, közvetlen és aktív hidratálásról beszélhetünk.

Passzív hidratálásnál a vízvesztés megakadályozásáról van szó; a hámra egy olyan láthatatlan filmréteg kerül, amely tömörítő hatása révén megakadályozza a hám vízvesztését, ugyanakkor a porózus olajvegyület lehetővé teszi a bőr légzését.

Közvetlen hidratálás a bőrbe bevitt különböző anyagok segítségével történik, melyek visszatartják a vizet a hámban. Ezek az anyagok egészséges bőrben nagy mennyiségben megtalálhatók (glicerin, fehérjék, karbamid, nátriumsó).

Aktív hidratálás a hámon belüli vízmegkötés módosítását jelenti. A hialuronsav, mukopoliszacharidok stb. feldúsítják a bőr nedvességét, elősegítik a vízmegkötést a szövetekben.

A kozmetikai csúcstermékek mindhárom módon hatnak.

Hogy miért szükségesek bonyolult technológiák a víz beviteléhez? Erre a kérdésre a bőr természetes működése adja meg a magyarázatot:

A bőr gátként viselkedik a felszínére kerülő anyagokkal szemben. A bőrfelszínen található úgynevezett barrier (védőgát) egyrészt megakadályozza a víz kijutását a bőrből – hiszen másképp kiszáradnánk – ugyanakkor gátolja a bőrbe kerülő anyagok felszívódását, ezáltal védi a szervezet belső állandóságát.

Mivel a bőrfelszíni védőgát zsíros természetű, a zsírok és olajok – azaz az ún. bőrrokon anyagok – át tudnak rajta hatolni. Ha azonban vizet szeretnénk bejuttatni, cselhez kell folyamodnunk: a vizes természetű hatóanyagokat zsíros vívőanyagokba kell „csomagolnunk”, hogy a védőgát átengedje.

A liposzómák és az ezeknél is kisebb mikroszómák pontosan ilyen csomagocskák.

Fentiekből következik, hogy a hidrogélek, vízpemet, vizes kézzel való bemasszírozás egyáltalán nem képes hidratálni a bőrt.

A legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy a bőr stabil környezetben a legegészségesebb.