Solara 11:11 című könyvéről

A „bennünk rejlő csillagkapu” alcímet viselő könyv egy hat év múlva bekövetkez(het)ő korszakváltás forgatókönyvét ismerteti. „A 11:11 egy sejtjeinkben őrzött csillagkapu. Jóval azelőtt, hogy legelőször alászálltunk az anyagba, beleégett idegrostjainkba, szöveteinkbe és DNS-fonalainkba, hogy előkészítsen minket földi megtestesülésünkre. Aktiválódása azt jelzi, hogy összekapcsolódott két evolúciós spirál, az amilyen már bolygónk fogantatása óta vándorlunk, s egy másik, amely most lehetőséget ad arra, hogy átlépjünk a tudat új spiráljába.

Ez 2011 november 11-ig lehetséges, amikor is a két evolúciós út végleg elválik egymástól.” 

Két lábbal a földön állva nem könnyű akkorát ugrani, hogy belássunk a felsőbb régiók valóságába. Nem könnyű elhinni a szemünknek, hogy az is valóság, amit nem látunk. Nem könnyű elhinni a fülünknek, hogy létezik olyan hang is, amely belülről szól hozzánk.

Az elmúlt néhány évben könyvek százai számolnak be ezekről a tapasztalásokról.

De van, aki nem hisz a könyveknek.(Igaza van.) A megélt tapasztalat mindennél többet ér. Ez a könyv – fonák módon – arra buzdít, hogy kezdjünk el befelé figyelni. Mert akinek csöppnyi kétsége, félelme is van az iránt, hogy létezik-e élet a halál után (s gyanítom százból kilencvenkilenc ilyen), a 11:11 olvastán egyszerre érez majd örömet és szorongást.

Amiről annyian és annyifélét írnak-mondanak, az ebben a könyvben tételesen, mondhatni tudományos rendszerességgel szerepel.

A legősibb hindu Mahábhárata hagyományoktól és a maya próféciáktól, a bibliai részeken át, Nostradamus jövendöléseiig, s persze azon is túl, mind a mai napig (legutóbb a 99′-es teljes napfogyatkozáskor) elemi erővel robban be éltünkbe a világvége kérdése.

Életünk, tudatunk, de inkább tudatalattink nem lebecsülendő részét köti le az a kérdés, hogy mi lesz, hogy lesz utána.

Ám, miközben a túlvilág törvényeivel ismerkedünk, azt láthatjuk, hogy e törvények mostani létünk teljesebbé tételét segítik.