Egy betegség, melyről nem szívesen beszélünk
Van egy betegség, melyről nem szívesen beszélünk. Magyarországon mintegy félmillió embert érint az akaratlan vizelet- és széklet-visszatartás problémája. Ilyenkor ősszel, mikor jön a hideg különösen érdemes vigyázni, hogy elkerüljük a felfázást.
Egy bölcs mondás szerint az ember életének kezdete és vége is gyermekkor. Az a probléma, melyről most beszélünk, a vizelet- és széklettartás képtelensége „baba probléma”, hiszen a kis élőlény 2-3 éves korában válik szobatisztává. Az emberi élet alkonyán gyakran újból szembesülünk a magatehetetlenséggel.
Ágyban fekvő, nagybeteg emberek újra szobatisztátlanná válnak. De a vizelet- és széklettartási nehézség bármikor előfordulhat a két „gyermeki” kor között is. Elegendő hozzá egy baleset, mikor az agy megsérül, megrázódik, vagy kómába kerülünk.
Magyarországon a nők kétharmada, a férfiak mintegy 20%-a életében legalább egyszer találkozik az önkéntelen vizeletürítés problémájával Az inkontinencia kiemelten veszélyeztetett korcsoportjai a negyven év feletti nők, az ötven év feletti férfiak és a szülést követően lábadozó kisgyermekes anyák.
A szakirodalom szerint az inkontinencia: vizelet- és székletvisszatartási képtelenséget jelent. Általában az akaratlan vizeletvesztést értjük alatta. Kezelni minden életkorban lehet és kell, a megelőzés is jó hatásfokú.
Az inkontinencia még mindig tabutémának számít: kellemetlen beszélni róla. Kellemetlen szembesülni a ténnyel, hogy bármikor bárkit elérhet e betegség, Ráadásul felnőttként kevésbé számíthatunk arra, hogy gyengeségeinket elnézően kezelik. Azonban nem kell megijedni, szégyenkezni a probléma miatt.
Ma már számtalan lehetőség kínálkozik ennek a kezelésére. Azonban az érintettek közül sokan nincsenek tisztában a terápiás kérdésekkel. Az inkontinencia sokszor gyógyszeresen vagy viszonylag egyszerű rutinműtéttel jól gyógyítható, ha mégsem, speciálisan kifejlesztett betétek formájában akkor is van segítség.
„Az inkontinencia napjainkban népbetegségnek tekinthető egészségügyi problémává vált. Talán már az is sokat jelentene, ha azt sikerülne tudatosítani az érintettek felé, hogy betegségük nem titkolni való szégyen, ami egyébként sok esetben gyógyítható, más esetekben enyhíthető, de megfelelő védekező eszközökkel az ebben a betegségben szenvedők teljes értékű életet képesek maguknak biztosítani.” – mondta Dr. Veér András. – „Azt gondolom, az érintettek megfelelő informálása a terápiás lehetőségekről a meglévőnél jóval nagyobb hangsúlyt kell, kapjon a hazai egészségügyben.”
Hozzászólás zárolva.