A nagy fordulópont: a harmincadik életév

Mind a férfiak, mind a nők úgy érzik, életük beszűkült, szeretnének kitörni a szorongató korlátok közül. A húszévesen választott életforma akkor bizonyára megfelelt az igényeknek, később azonban már mást, jóval többet akarnak.

A legtöbb ember úgy érzi, változásra van szüksége, módosítani kell eddigi döntésein és elhatározásain. Sokszor ez a belső szükségszerűség hajt igazi nagy változások felé, de persze rengeteg bonyodalom is jár vele, nem egy válságon kell keresztülesni. A változtatás, kitörés leküzdhetetlen vágya még az érzelmi mélypontokon is működik az emberben.

A változtatás iránti vág többféle formában léphet fel. Egyedülálló nő esetében jelenthet elszánt társkeresést. Aki az anyaságot tartotta a legfőbb értéknek és huszonévesen valóban boldog volt, hogy otthon maradhat gyermekeivel, annak igénye egészen más formában jelentkezik. A családi élet már nem elégíti ki, türelmetlen és elégedetlen, szeretne bekapcsolódni a külvilágba, szeretne dolgozni. Megint más céljai lehetnek annak a házaspárnak, akik eddig közös megegyezéssel nem akartak gyereket, noha házasságuk boldog volt. Harmincas évek elején gyakran megerősödik bennük a család utáni vágy és gyermeket szeretnének. De minden olyan házaspárnak, amely több éve él együtt, van rá oka, hogy valamiért úgy érezze: nem teljesen elégedett a házasságával.

A harmincas éveinkben kezdjük el igazán érezni, hogy a társadalom számára is hasznossá akarjuk tenni magunkat. Nem elégít ki a család, ezért igyekszünk minden lehetősége megragadni, hogy magánéletünket kiterjesszük.

A harmincötödik életév sok ember számára fordulópontot jelent. Rádöbbennek, hogy ott állnak „az emberélet útjának felén”. Most először kell komolyan szembenézniük azzal a ténnyel, hogy az idő véges. Apróbb jelek erősíthetik ezt az érzést: már lihegünk, ha felszaladunk a lépcsőn, egy kis sportolás könnyen kifáraszt. Időnk határainak felismerése arra kényszerít, hogy újjáértékeljük az életünket és újra tervezzük, hogyan használjuk fel maradék energiánkat.